Óz reneszánsz van a környék színházaiban.
  A Miskolci Nemzeti és a Harlekin Bábszínház után tegnap a Gárdonyi Géza Színház is bemutatta saját verzióját.
   Emlékezve a Schwajda György által színpadra alkalmazott, Éry-Kovács András által átdolgozott szöveg egri ősbemutatójára, kíváncsian vártam a 20 évvel későbbi előadást, különösen Pinczés István rendező előzetes nyilatkozata után: „Az előadás szakmai kihívása (az évszázaddal ezelőtti angolszász alapmese és a nagysikerű amerikai film után): a mai gyerekközönség számára is korszerű és vonzó színházi előadást teremteni.” Mivel láttam már színpadon hasonló törekvésből született teljes káoszt, drukkoltam, hogy a szándék valóra válhasson és meg kell mondanom, hogy kellemes meglepetés ért.
   Mindvégig úgy éreztem, hogy igen, most igazi színházban vagyok. Az egy-két kisebb kifogásom elnyomta az összbenyomás, a jó hangulat, a nem lankadó figyelmem (Ami fontosabb, a gyermekekből álló közönségé sem lankadt.)
  A modern színpadi, technikai eszközöket (mozgó, vetített háttér például) sikerült úgy felhasználni, hogy nem tették rideggé, személytelenebbé a Mesét, korszerűségükkel belesimultak a varázslatos hangulatba, és – nekem legalább is – felidézték a már említett híres film színvilágát is. Díszlet és jelmez: Pilinyi Márta, videóeffektek: Balázs László.
   Az előadás szereplői – természetesen így is kell! – komolyan veszik a figurákat, nem adják alább azért, mert ez az „előadás „csak” gyermekeknek szól. (Közbevetve: kár, hogy a felnőtt közönség nem fogja látni - kivéve azokat az anyukákat, apukákat, akik csemetéiket kísérik el – azért sem, mert nem esti előadások, de azért sem, mert ez „csak” mese.) Játsszák: Venczel Valentin (Óz, a nagy varázsló, Drótostót, Rendező), Bánfi Kata (Dorka, amerikai kislány), Dimanopulu Afrodité (Emmi néni, Jó tündér), Fehér István (Henri bácsi, Kulcsár), Nagy Barbara (Toto, kiskutya), Káli Gergely (Freddy, Madárijesztő), Ozsgyáni Mihály (Danny, Bádogember), Szívós Győző (Tommy, Gyáva oroszlán), Nánási Ágnes (Szomszédasszony, Gonosz boszorkány), Radvánszki Szabolcs (Szomszéd, A szárnyas majmok királya)  
  A zenét és a dalszövegeket Aldobolyi Nagy György írta. Vidám, dúdolásra, mozgásra ingerlő,  máskor megható (Túl a párás, messzi láthatáron) dallamok. Élő zenekar kíséri az előadást, amit szintén csak helyeselni lehet - akkor is, ha közben nem tudtam elfeledkezni arról, hogy ugyanakkor (anyagi okokból persze, nem önként és dalolva) a Csókos asszony című operettet viszont nem kísérheti élő zenekar, ami azért mégiscsak nonszensz…!
  A vidám, lendületes, humoros koreográfiákat Topolánszky Tamás készítette a G.G.Tánc táncosai számára. Nem önmagukban léteznek, illusztrálják, de előre is viszik a cselekményt. 
   Kívánom, hogy sok-sok kis- és nagyobb gyermek láthassa ezt az Ózt és vigyék el magukkal ha lehet a család felnőttjeit is!

Fotók: Gál Gábor gardonyiszinhaz.hu