Valamikor régen elmondtam már itt, nem nézem le az operett műfaját. Általában nem sok köze van a valósághoz, egy álvilágot tár elénk? Igen, de miért olyan nagy e probléma? Nézzük annak, ami, mesének, engedjük el magunkat és máris remekül szórakozhatunk! Nagyvárosban, ahol több színház van, könnyű, mindenki oda járhat, ahol leginkább megtalálhatja a hozzá legközelebb álló műfajokat, színházi felfogást. De egy vidéki színházban nagyon nem örülnék sem annak, ha csakis könnyed zenés darabok lennének műsoron, sem annak, ha csakis a drámairodalom klasszikusai. És igaz, amit a műfaj művelői és kedvelői mondanak, operettet játszani egyáltalán nem egyszerű dolog! Ahhoz, hogy a néző könnyednek, szárnyalónak, magával ragadónak érezze, hitelesen kell hozni a prózai részeket, jól kell tudni énekelni és táncolni egyaránt!
   Ábrahám Pál zenéje igazi jazzoperett, sokszínű és modern, nagyszerű hangszerelési ötletekkel, nagy slágerekkel.

Fotó: Gál Gábor - gardonyszinhaz.hu 

Ezt megelőzően 52 éve volt műsoron Egerben. A Népújság 1962-ben ezt a címet adta az előadásról szóló írásnak: „A sikeres revü káprázatával hódította meg az egri közönséget a Bál a Savoyban”.
   Merthogy a színlapokon a cím alatt ez a műfaji meghatározás szerepel: revüoperett. Idézek még néhány részletet az írásból: "A játékteret a maximális revühatás elérésére igyekezett kamatoztatni, a szöveget, a párbeszédeket pedig úgy pergetni, hogy a tánc, a ruhák, a színpadi formák csillogása hassanak elsősorban ... igazi revüt, éjszakai tombolást honosítva meg pár órára az egri színpadon ... A hatásban is maradéktalan első egri revü példa arra, hogy a látványosság derűs szórakozást nyújthat és lehet egy műfajt korlátozott körülmények között is jól játszani.”
   A teljes cikk - elolvasható itt – természetesen az egyes szereplőkről  is külön szól. Én most sajnos egyrészt egyelőre csak az egyik szereposztást tudtam megnézni. A műsorrend pedig olyan (délelőtti előadások, sűrűbb estiek majd csak egy hónap múlva...), hogy nem is tudom, mikor sikerül a másikat is. Másrészt most a revüre szerettem volna koncentrálni. Halasi Imre rendezőnek és Topolánszky Tamás koreográfusnak meg kellett küzdenie az 52 éve is létező akadállyal, nevezetesen a színpad méretével, ami nagyjából ma is ugyanolyan kicsi a műfaj követelményeihez képest. Azt mondhatjuk, hogy újra sikerült „a játékteret a maximális revühatás elérésére kamatoztatni” – különösen igaz ez a Savoyban játszódó rész táncképeire. És ne feledkezzünk meg a remek zenekarról sem, hosszú idő után végre újra nagyobb létszámú együttes kíséri az előadást, felidézve azoknak a nem is olyan régi éveknek az emlékét, amikor évről-évre hasonló kísérettel játszotta a színház az operetteket – közöttük például Ábrahám Pál Viktóriáját is.
   Operettet nézni igenis jó -– ha jó a színpadra állítás. S hogy ez esetben így van-e, ki-ki döntse el maga! Várja önöket a Savoy.

Az előadásban elhangzó "Kicsike vigyázzon" c. dal szövegírója: Harmath Imre