gardonyiszinhazblog
Útmutatók

 
Színháztörténet

 
Menü
 
Kereső
 
search engine by freefind
 
Magamról

 

1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.

 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
* Heves Megyei Nap 1995-1996

A SZÍNHÁZI ÉVAD VÉGÉN

   Nézegetem a most befejeződött színházi évad emlékeit, plakátokat, műsorfüzeteket, és arra gondolok, mi az, amiről nem írtam, holott illett volna, szerettem volna, de mégis elmulasztottam.
   Nem fért bele a kritikába például, hogy Jakó Beáta A medikus egyik epizódszerepében kivívta magának a figyelmet, nagyon pontosan találva el a figura legjellemzőbb vonásait. Szerencsétlen véletlen maradt ki Váli Zita méltatása Az üvegcipő Roticsnéjaként, és az, hogy ugyanott milyen jól tudott élni villanásnyi lehetőségeivel Poczik Andrea. Nem volt idő kivárni, amíg a Csárdáskirálynő második szereposztása is bemutatkozik, így nemírhattam a táncoskomikus Baráth Zoltánról és a szubrett Ivády Erikáról. Azt is csak most nyílik alkalmam megemlíteni, milyen derűvel, a színpaddal mennyire együtt lélegezve vezényel a Győrből érkezett vendégkarmester, Csala Benedek. Mindenképp megkíván egy mondatot, ahogyan Zám Andrea énekel - a karban is észre kell venni.
   Az évad érdekessége volt az a sikersorozat, amelynek betetőzéseként május huszonötödikén éppen ötvenedszer volt műsoron a József és a színes, szélesvásznú álomkabát. Ötven, mindvégig teltházas este egy Eger nagyságrendű városban tiszteletreméltó teljesítmény, amiért kijár a gratuláció. Akik a budapesti és az egri előadást is látták, azok közül többen nyilatkoztak úgy, hogy az utóbbi közelebb áll hozzájuk. A szereplők, természetesen, magától értetődően éneklik és táncolják végig azt a két órát, ettől érezzük magunkhoz nagyon közelinek az egészet. Mivel a történet maga is az egyszerű, mindenki által jól ismert, megélt érzelmekre apellál, a játék pedig, miközben látványos, nem próbál fölébük kerekedni, és nem akarja elvonni róluk a figyelmet. Minden egyes néző úgy érezheti, hogy személyesen hozzá, neki szólt minden szó és hang. Valóban: "Mindannyian csak azt reméljük, színes lesz újra ez a zord világ / Mindannyian csak azt kívánjuk, hogy ne csak álmunk rejtse a csodát." Akinek még nem sikerült megnézni a Józsefet, pótolhatja, júliusban ismét látható lesz a Líceum udvarán, ahol egy évvel ezelőtt eredetileg bemutatták.
   
    

 

 

Kommentek & évek
Friss hozzászólások
 
A blog közösségi csatornái


  
 

 

 
Lezárt szavazások