Mrs Winston szerepében Dimanopulu Afroditét láthatjuk

   Lisa Schlesinger, az amerikai Iowa Államban élő fiatal drámaíró Danny Winston és Rib Ann Magee csontjai című művét mutatta be Szíki Károly rendezésében a Gárdonyi Géza Színház. Amatőrszínpadi kísérletektől eltekintve ez a darab első professzionális előadása.  A tehetséges, fiatal színészgárda elsősorban fiataloknak, de minden valamiképp külső-belső emigrációban élő nézőnek is példát szeretne mutatni arról, hogy van más kiút is a gondok, fenyegetettségek világából, mint a kábítószerhez menekülés, a hontalan élet. Igenis kell és lehet találni kapaszkodókat! A darab nem egyszerűen dokumentálni akarja ezeket - sokkal többre törekszik: próbál felemelni a veszélyeztetettségből, megszabadítani az álmok megsemmisülésének rémétől.
   A próbafolyamat közben beszélgettünk a szereplőkkel, amikor nagy vonalakban már minden a helyén van de az apró részletek még nincsenek tökéletesen kikristályosodva. A színészek a fizikailag és még inkább lelkileg megterhelő időszak jóleső fáradtságával szóltak a darabról, szerepükkel kapcsolatos érzéseikről.
   Dimanopulu Afrodité:
   Egészen mást kell nyújtanom, mint amit eddig megszokott tőlem az egri közönség. Ez egy rendkívül érzékeny asszony, aki tizenöt évesen leányanya lett. Szülei zárdába küldték, megszakadt a családi kapcsolat. Gyermekét gyámságba adja. Nem eldobni akarja, de úgy dönt, inkább egy idegen családban, de mégis családban nőjön fel. Innen ered ezután lelkiismeretfurdalása. Írországból áttelepül Amerikába, babákat készít. Lakása a szökött, otthont nem találó fiatalok átmeneti szállásává válik, hozzájuk próbál kötődni. Danny "fogadott fia" lesz, nem él ugyan vele, de rendszeresen felbukkan nála. Nagy lelki készültség kell ehhez a szerephez - mint Lisa Schlesinger darabjának mindegyikéhez -  nem lehet fokról fokra felépíteni, hanem rögtön az elején nagy dobbantással, magas hőfokon kell indítani...      
   Szőke Andrea:
   Szerepem nagyon bonyolult, összetett. Én vagyok a gyámságba adott gyermek és egyben a fizikai létet öltött lelkiismeret, agresszív, vad, jelenés-szerű figura.
   Nyáry Bernadett:
   Mint a mai tizenéves lányoknak, Ann-nek sem jó soha ott, ahol éppen van, sosem jó az, amit mondanak, mindig valami mást akar. Élete tragédiák sora, mégis marad benne valamiféle hit. Halála is boldog halál, mert értelmet kap attól, hogy együtt van valakivel, aki nagyon fontos neki.
   Hüse Csaba:
   Mint minden fiatalban, bennem is van bizonyos más-keresés, elvágyódás-érzés. Ez a fiú sehol sincs igazán otthon - tehát mindenütt otthon van. Kedvesén kívül senkihez sem kötődik, de ez az érzés sem tartja vissza attól, hogy állandóan úton legyen, s máshol lelve a boldogságra, így térjen időnként vissza. A koromból adódó viszonylag könnyű beleilleszkedés ellenére komoly teher a darabbal való azonosulás. Szerencsére segít elviselhetőbbé tenni ez a kis csapat, a kollégák, a rendező, nagyon jó velük dolgozni!
   Lisztóczki Péter:
   Az én figurám legnagyobb problémája az, hogy szüleitől nem ismerkedhetett meg azokkal a társadalmi normákkal, elfogadott nyelvezettel, amelyek segítenék tovább élni. Ezért talált rá a hang- és képrögzítés, a video eszközrendszerére, ezzel próbálja saját világát megteremteni. A bekövetkező tragédia rögzítését is ez teszi lehetővé, leképezve egyben saját tragédiáját is.

A szerelmesek - Nyáry Bernadett és Hüse Csaba

   A csábító naplója című produkció országos, sőt nemzetközi sikerét követően Nagy András - az említett darab írója - és Upor László - Lisa Schlesinger fordítója - a Gárdonyi Géza Színház mai drámairodalmat támogató készségét is méltányolva segítették, hogy miután az írónő már több színháztól is visszavette a darabot, Eger lehessen a világpremier színhelye. Az előadás a színház teljes támogatásával, de az Ifjúsági Házban kerül színre.