Ma�r Gyula verse

   Tavasz lett v�gre! Tal�n ez a legjobb alkalom arra, hogy v�giggondoljuk, h�nyszor sz�letik �jj� a m�v�sz, aki est�r�l est�re el�nk �ll, sz�rakoztat, gy�ny�rk�dtet, felemeli sz�v�nket, lelk�nket. Milyen k�l�n�s, misztikus is ez a hivat�s!
   Ki m�snak adatik meg, hogy egyszem�lyben lehessen koldus �s kir�ly, vagyis az emberi l�tform�k v�gleteinek megform�l�ja, �t�l�je? Igen �m - hallom szinte az ellenvet�st -, de van egy nagy h�tr�ny is, m�gpedig az, hogy nem v�ltoztathat. A rosszat, a b�nt is ugyan�gy kell est�r�l est�re elk�vetnie �s nincs feloldoz�s, nincs megtisztul�s.
   Csakugyan nincs?! A sz�n�sz azzal, hogy megmutatja nek�nk, mi az, amit rosszul tett az adott figura, seg�t, hogy magunk elker�lj�k a hasonl� �letcsapd�kat. Tan�t okosabbnak lenni, emberhez m�lt� m�don �lni. Itt a megtisztul�s, itt a katarzis! K�zben pedig maga is tiszta marad, hiszen j�t cselekedett.
   Nem k�nny� a sz�n�szi l�t. Ezerf�le ember jellemvon�sait kell mag�ban hordoznia, azt is alaposan kell ismernie, amivel maga nem azonosul. Nagyfok� �rz�kenys�gre, ismeretbeli �s lelki gazdags�gra van sz�ks�ge, m�sk�pp hiteltelen volna mindaz, amit el�nk t�r. Roppant nagy a felel�ss�ge �s ennek tudat�ban �lnie sem h�tk�znapi teher,  nem k�nny� elviselnie. �gy azt�n id�nk�nt a sz�npadon k�v�l is j�tszhat kicsit, de hiszen sz�m�ra sz�npad az eg�sz vil�g. A mott�ban id�zett Ma�r Gyula vers sz�pen kifejezi ezt az attit�d�t, �s azt is kicsit, amit igazi sz�nh�zrajong� n�z� �rez. Ez az �lete, hisz benne! Ez�rt v�llalja nap mint nap a f�raszt�, sokszor keserves �s k�nokkal teli �jj�sz�let�st a sz�n�sz, �s ez�rt tart ki mellette h�s�gesen a n�z�.