KÉT EGYFELVONÁSOS AVAGY BUROKBA ZÁRT VILÁGOK
Lehet-e, szabad-e kedvet csinálni egy másféle előadáshoz annak, aki a színpadon komoly játékot nem, csak vidámságot, szórakoztatást akar látni? Ez az írás nem nekik szól. Tennessee Williams Gyengék és elesettek összefoglaló címmel játszott két egyfelvonásosa nem az övék. A meghatározó élmény a szomorúság, amelynek mértéke múlik csupán ki-ki empátiáján, habitusán, személyes élményein.
Ez a ház bontásra vár - ez az első darab címe.
Végtelenbe vesző vasúti sín szeli át a teret. Ezen - és az életben - egyensúlyozik tűsarkú cipőjében Willie. Tom lóg az iskolából, hogy sárkányt eregessen. Így találkoznak. Ismerik egymást, tudnak ezt-azt a másik sorsáról, hátteréről, de igazi közük nincs és a beszélgetés végére sem lesz egymáshoz. Éli mindkettő a maga saját, burokba zárt életét. "Egyedül kell végigmenni..." - mondja Willie a sínről, de a mondat nyilvánvalóan jelképes értelmű. Valami átmeneti közösség kialakul köztük ott a sínek között de nem kerülnek egy hullámhosszra. Látszólag laza csevegésükből kibontakozik a lány - büszke magányosság máza mögé bújó - védtelensége és kiszolgáltatottsága.
Tom kisfiú még, hogy mindezt átérezze. Érdeklődése egy-egy pillanatra erőre kap, s újra kialszik. Nemcsak a beszélgetés nem szívderítő, de Szegvári Menyhért rendezése taszító elemekkel is kíséri a játékot, mint a felszálló por, a horzsolások, sebek, nyál... és a kialakuló összkép mégis harmonikus, a szót nem egészen a hétköznapi értelmében használva - esztétikus.
Nádasy Erika megformálásában Willie közönségességén átsüt a belső szépség, amint sodródik tehetetlenül és tenni nem is igen akarva a világban. Bácsatyai Gergely kisfiúja időnként talán közömbösebb, mint indokolhatná a szituáció, de ígéretes teljesítmény és nagyon szép az utolsó pillanatok lányt kísérő tekintete.
Beszélj mint az eső, hadd hallgassalak... - ez a másik egyfelvonásos.
Ugyanaz a sín egy lakást vág most ketté. Az előző darabból otthagyott díszletelem sugallja, hogy sorsközössége van a korábbi szereplők és a mostaniak között. Ők is idegenek, akkor is, ha együtt élnek, s valamikor szoros érzelmi és értelmi kötelék fűzhette össze őket. Pillanatokra fellelik még ezt a közösséget, mégis magányosak. Az előbbi gyermekek mintha nagyon is felnőttek lettek volna, ők meg mintha gyermekek volnának - keverednek életkor és bölcsesség, érzelemskála síkjai az egész est folyamán, így fogva egységbe a két darabot, s furcsa nosztalgiát váltva ki egy olyan lét iránt, ami a mi életformánktól idegen.
A címet kölcsönözve azt érezzük, amit monoton őszi esőben az ablakpárkányon álmodozva, látszólag oda sem figyelve, mégis zsigereinkben érezve az esőt. Markánssá teszi ezt az érzést az élőzene - Szepesi György megragadó játéka. A férfi és az asszony - Fésűs Tamás és Bessenyei Zsófia - játéka megrendítő. Láttam könnyeket is nézők arcán. Nekik köszönhető.
Nagyon szomorú ez az este. De nagyon szép!
|