gardonyiszinhazblog
Útmutatók

 
Színháztörténet

 
Menü
 
Kereső
 
search engine by freefind
 
Magamról

 

1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.

 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
* Heves Megyei Nap 1995-1996

KÁLMÁN-BÉKEFFY-KELLÉR: CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ – OPERETT DRÁMAI MÉLYSÉGEKKEL

    A Csárdáskirálynőt bemu­tatni — bármelyik színház szá­mára erőt próbáló feladat. Már a kezdést megelőző per­cekben apró, de árulkodó je­lek mutatták, hogy a színház és a közönség egyaránt különleges estére készül. A gyü­lekező nézők között tán a szokásosnál is többen voltak a társulatból, a műsorfüzet meglepetésként színes fotók­kal jelent meg, s valami felfo­kozott izgalom vibrált a leve­gőben. Érződött, hogy min­denki nagyon készült erre a premierre. A játék maga az­után kicsit elfogódottan in­dult, mintha nem csak tuda­tában volna mindenki a fel­adat súlyának, de nyomaszta­ná is őket a megfelelés köte­lessége. Pedig nincs ok izgalomra, a Csárdáskirálynő alighanem nagy sikerszéria lesz! A darab annyira népszerű, ­dallamai egytől egyig slá­gerek, — hogy ez önmagában is bizakodásra adhat alapot. Egerben azonban hozzátettek mindehhez még valamit, a fiatalság hevét és az operett könnyedségét csorbítatlanul megőrizve még igazi drámai mélységet is kapott az előadás. Ebben kulcsszerepe van az Edvint játszó művésznek, az előadás egyik adujának. László Boldizsár tudatosan nem enged a végül is nem túl bonyolult konfliktusból eredő csábításnak és olyan halálos komolyan ábrázolja a szerelmes férfi vívódását, mintha nem is operettet játszana. Igaza van persze, hiszen hitelesen játszani operettet is csak ezzel az attitűddel lehet és szabad, másrészt pedig mi is lehet fontosabb egy ifjú életében, mint a szerelem. Mégis nagy meglepetés és minden figyelmet megérdemel, amint a bonviváni szerepkörben az indulatok és fájdalmak mélységeit, a felnőtt férfi érettségét kamaszos hévvel és meggondolatlansággal vegyítve megrajzolja. A benne dúló és kitörő érzelmek felforrósítják a színpadot, új meg új lendületet adnak a játéknak. Annak is érdemes megnéznie, aki nem igazán rajong az operet­tekért. Csak gratulálni tudunk a szereposztásnak eh­hez a választásához és nagyon reméljük, hogy fogjuk még őt többször is látni.
   Edvin partnere Verecki Szilvia szerepében Szilágyi Olga, aki a Mágnás Mis­kában mutatkozott be az egri közönségnek, majd a József­ben is nagy sikert aratott. Megérdemelten, hiszen a vonzó megjelenéshez biztos énektudás, meggyőző színészi játék, megbízhatóság társul. Nagyon kellemes alakja az eg­ri színpadnak.
   Bóni gróf – Hüse Csaba. Darabról darabra érik ez az ifjú színész, állva a fokozódó terhelést. Egyre többet ismer­hetünk meg kvalitásaiból és elismeréssel figyeljük, milyen sokoldalú. Jó prózában, szé­pen énekel, s most táncos-ko­mikusként is igen jó benyo­mást keltett. Anélkül, hogy bármiképpen utánozni pró­bálta volna őket, mozgásával, humorával a Latabárokra emlékeztetett.
   A szubrett - Stázi grófnő - Nyári Bernadett, üde színfolt, lényéből fakadó vidámsággal, ­tudatosan vállalt bohósággal.
   Cecília, a valamikori Csárdáskirálynő a ritkán látott, kedves nagyszerű Olgyai Magda, a közönség egyik kedvence, kinek színre lépésekor mint mindig, most is felcsendült a taps.
   Kerekes Ferkó – Vókó János. A lump életmód álarca mögé bújt komolyság és bizonyos megkeseredettség jellemzi figuráját, érzékeltetve valamit a cselekmény korának általános életérzéséből is.
  M. Horváth József  Miska főpincér szerepében kicsit visszafogottabb mint máskor, de nélküle sem lehetne az előadás az, ami. Ő az, akit habozás nélkül nevezett volna meg bárki arra a kérdésre, hogy kire osztaná ezt a szerepet.
   Ízes-színes Horváth Ferenc epizódnyi Lazarovics-figurája.
   Pilínyi Márta jelmeztervezőnek a férfiak öltözékével a felvonások helyszíneiből adódóan kevesebb gondja volt, a hölgyek jelmezei ízlésesen elegánsak. Kastner Péter díszlete – nem először jellemezhetjük így – viszonylagos szerénységében is illúziókeltő, a világítás ebben méltó társa. A koreográfia az előadás egészébe szervesen illeszkedve használja ki a kevés teret. Molnár Ernő munkája.
   Az előadás rendezője Bor József, Jászai- és Erkel-díjas. A művészek mellett neki köszönhető, hogy nem a külsőségek, mégoly indokolt és jó rendezői ötletek csillognak igazán, hanem a játék, noha a legapróbb részlet is gondosan kidolgozott, s még a sok embert mozgató jelenetekben is azt érezzük, hogy minden egyes statisztára is külön gondot fordított.
  Nagyon tudatos választássorozat eredménye az egri Csárdáskirálynő, akár a darabot, akár a szereposztást, a színpadra állítást tekintjük. Nagy érdeme az előadásnak, hogy ez a megfontolt tudatosság  könnyedén szórakoztató, de közben mélyrehatóan megragadó estét eredményezett. Ismételjük: nagy közönségsiker várható!   

 

 

Kommentek & évek
Friss hozzászólások
 
A blog közösségi csatornái


 
  
 

 

 
Lezárt szavazások