Fülest Fehér István   keltette életre

Milne könyvének népszerűsége Magyarországon Karinthy Frigyes fordításának is köszönhető. Sokkal több ez, mint egy kedves mese. Filozofikus mélységű gondolatok gyűjteménye, játékos, mesés, hol igazán, hol kevésbé direkt formába bújtatva. Nem is biztos, hogy gyermekregény, illetve biztosan olyan mű, amely az olvasó korának változásával mást és mást jelent. Gyermekként inkább érezzük - öntudatlanul - azt, amit felnőve már értünk is, amikor olvassuk a sok-sok humorral megfogalmazott tanításokat. Mert a Micimackó tulajdonképpen igaz embernek lenni tanít.
   Ha elhatározzuk, hogy megnézzük a színházi változatot, el kell először döntenünk, hogy a felnőtt bölcsességünkkel elvárható formában akarjuk-e ezeket a magvas gondolatokat újra megkapni, vagy megelégszünk - gyermeki énünket elővéve - egy kedves előadással.
   Az előbbi esetben hiányérzetünk marad. Két okból is. Az egyik az, hogy az előadás természetesen nem használja fel a teljes szöveget. A másik a szereplők életkorának következménye. Csaknem valamennyien a színház legfiatalabb tagjai közül valók, nincs még annyi életbeli rutinjuk, hogy könnyen érzékelhették volna a játékos forma mögötti igazságokat, mélységeket. A második esetben nem ér csalódás.
   Hangulatos, ötletekkel teli rendezésű - Dávid Zsuzsától ez megszokott - az előadás, bár a szereplők teljesítményét vizsgálva tagadhatatlanul találunk egyenetlenségeket. Vannak, akik nagyon jók és mindenki igyekszik tisztesen helytállni, de nem mindenki hagy maradandó emléket. Nagyon jók az olyan ötletek, mint a kenguruk ugrálásának megoldása vagy a tigris mozgása. A koreográfust (Hajzer Gábor) dicsérik a méhecskék is, állandóan vibráló, mindent körüldöngő mégsem nyugtalanító mozgásukkal.

Micimackó éppen beszorult. A címszereplő Baráth Zoltán Fotó: Koncz János

   Micimackó – Baráth Zoltán. Az én Micimackóm talán tűnődőbb, álmodozóbb ennél, de ez a változat is tetszett. Füles – Fehér István - épp olyan, ahogyan az olvasott szöveg alapján képzelhetjük. Malacka – Oskola Zsuzsa viszont a félénkségen és hiúságon kívül itt kifejezetten kacér és ezt nagyon aranyosan, szeretetreméltóan csinálja. Tigrisként Bácsatyai Gergely most is teljes szívvel játszik. Mindig érződik, hogy igazán szereti és tiszteli is a színpadot. Jó lenne, ha hosszabb prózai szerepben is kipróbálhatná magát.
   A sokfunkciójú - és mindegyik jelenetet zavarmentesen egységbe foglaló díszletben (ez is és a jelmez is  Pilinyi Márta munkája) egyszerre van jelen minden, a Százholdas Pagony, Róbert Gida és a többiek háza, kuckója. Ajánlom a meglátogatásukat, de azután - ha még nem történt volna meg - a könyvet is feltétlenül kézbe kell venni. Így lesz igazi fogalmunk róla, miért is emlegetik olyan gyakran minálunk A. A. Milne kedves, buta öreg medvéjét.