Betettem a magnóba egyik kazettámat, amelyen a legkedvesebb slágereimet gyűjtöttem össze, s arra jöttem rá, hogy az éppen megszólaló dalt is ő írta! Sokan ismerhetik nevét hangulatos és színvonalas táncdalok szerzőjeként, ha máshonnan nem, hát az egykori Táncdalfesztiválokról.
   Ő a Gárdonyi Géza Színház zenei vezetője. Nem túl sokszor beszélgettem vele, de ezen alkalmak során közvetlennek és "munkája" iránt elkötelezettnek ismertem meg. Idézőjelbe téve, mert bizonyos vagyok benne, hogy számára ez inkább szerelem, mintsem munka. Sok előadás zenéjét jegyezte. Most csak háromra szeretnék emlékeztetni, időrendben visszafelé haladva.
   A vágy villamosa nem kívánt betétdalokat, mindössze csak kevés kísérőzenét, mégis maradandó élményt jelentett izgalmas, feszültséggel teli, mégis vonzó muzsikája.
   A Svejk nagy sikeréhez hozzájárultak azok a dalok is, amelyek - noha áthatja őket bizonyos tragikum, hiszen a darab hadioperett, így minden harsány vidámság mögött ott van a háború szörnyűsége - igazi slágerek. Annyira, hogy a történettel még soha nem találkozott néző is bukkanhatott ismerősre közöttük, mert sokszor hallhatta a rádióban, tévében például a Stefit vagy azt, amelyik így kezdődik: A Pankrácon, fenn a hegytetőn.
   Harmadik példám az Óz. Két éve láttuk. Egészen szokatlan zene volt, nem olyan, amilyenre egy mesejáték kapcsán gondolnánk. Kapocs volt, ami korosztályokat kötött össze. Kedves és vidám, gyermekszíveket is megejtő, de ritmusképleteivel, hangulataival emlékeztetett néhány évvel korábbi és akkori felnőtt világunkra is. Úgy látszik, ha ismert történet nagyon ismert zenéjét újjal váltják fel, ez pluszt, új minőséget jelent.
   De említhettem volna más példákat is. Ugye , mindenki szívesen dúdolja a dallamot: Orchideák, lila orchideák, mondjátok el, hogy szeretem... Hát ezt is ő írta!
   Időnként láthatják őr magát is. Maga vezényli a zenekart, ha saját zenéjét játsszák. Most például a Liliomfit. Amikor meghajol a zenekari árokban, gondoljanak kicsit mind a sok-sok kedves dallamára, és legyen a taps valamennyiért szóló köszönet!
   S olvashassuk még sokszor a színlapon: zene - Aldobolyi Nagy György!