EGY SZERNY MONOLG
n olvasok az arcotokrl, nzk. Aki a befogads, az lmny irnti szinte vrakozs szndkval jn, azt szeretem. Aki magamutogatsbl, arra haragszom.
Nincs sok idm, teht minden pillanatot kihasznlok. Nagyon figyelek, s tudom, hogy ki az, aki nem csak nz, de lt is engem. Mert igenis n is itt vagyok! Szerny kis tagja a trsulatnak, nha mellznek is teljesen, de legtbbszr mgis kapok egy rvid szerepet. Rvidet, de fontosat. n kezdem s fejezem be az eladst! Szeretem, amikor elkalandozik rajtam a tekintetetek. Olyankor tudom, hogy mr nem a klvilgra gondoltok, mr azonos hullmhosszra hangoldtunk. Amikor pedig elhagyjtok a nzteret, s egy pillanatra mg visszanztek, akkor gy rzem, mr az j tallkozst vrjtok. Ilyenkor nekem is sokkal knnyebb kivrnom, mg az gyel majd jra engem szlt:
- Fggny!
|
Friss hozzszlsok
Archvum
