Óh, Rómeó, óh, Júlia - ez volt a címe az igazi csemegét ígérő produkciónak, Shakespeare és némileg érintve más szerzők, a szerelemről, méghozzá megcsavarva, paródiaként feldolgozva!
   A még hideg téli estén megtelt a nézőtér, mintha csak egy szép, konzervatív mozi csalta volna ide a közönséget, vagy éppen Mágnásék Miskája készülne énekelni-táncolni a színpadon,  pedig a Gárdonyi Géza Színházban most bábelőadás - a marosvásárhelyiek vendégjátéka - zajlott. Fiatal pár ült a közelemben, komoly, mélyen elgondolkodó az arcuk. Az előadás érzelemgazdagsága hatott így rájuk vagy valami más? Arra gondoltak: ők valóban egymásban találták-e meg az igazit? Vagy az ebben a korai felnőttkorban szinte már elfeledett, most újra felfedezett élmény, a bábok világára való rácsodálkozás tette?

   Bizony hajlamosak vagyunk rá, hogy a gyermekkorból kinőve csak legyintsünk: - Bábszínház? Nem komoly dolog. Pedig ha meggyőzzük magunkat és beülünk egy akár kicsiknek szóló, de még inkább egy felnőttelőadásra, rá kell újra jönnünk, hogy a kisebb-nagyobb, különféle bábtechnikákra készült figurák milyen sokra képesek. Adott esetben többre, mint az élő színészek. Látták Önök a Harlekin Bábszínház Szamártestamentum című előadását? Középkori pajzán históriákat dolgozott fel a most 30 éves együttes, humorral, kedvesen és olyan ízlésesen, ahogyan talán csak bábszínpadon lehetséges.  A X. Pécsi Nemzetközi Felnőtt-bábszínház Fesztiválon a közelmúltban el is nyerték vele a Nemzetközi Bábművész Szövetség  nagydiplomáját. A két produkciónak vannak hasonló vonásai. A témaválasztás egyfajta rokonsága mellett az, hogy ott is, itt is látjuk magukat a bábokat mozgató művészeket. A marosvásárhelyi előadás szöveg nélküli, de a Harlekin bábosai arcukon, mozgásukon kívül a hangjuk pontosan kiszámított, könnyed játékával is szolgálják a sikert. Ők egyébként is gyakran láthatóak a városban, ismerősök lehetnek nemcsak bábprodukciókból, de a Kis-Dobó térről, zenével szórakoztatva a közönséget, vagy csak összetartó csapatként egy teraszon üldögélve. Ez az összetartás, egymás munkájának maximális segítése alapvető követelmény egy-egy előadás létrejöttekor, enélkül társulat csak névleg létezik, de ők érezhetően az egyáltalán nem ideális körülmények - igazi, bábszínháznak épült játszóhelyük például még ma sincs - ellenére úgy tartoznak össze, hogy ellenállnak a negatív hatásoknak, s ez az igazi jó viszony előadásaikat is segíti.
   A fiatal párnak is szívesen ajánlanám a Szamártestamentumot. Egy másik oldalát, hajtóerejét láthatnák a - nem is azt mondanám, szerelemnek, inkább férfi-nő kapcsolatnak, igazán kifigurázva, de azért segítségül ahhoz, hogy dönthessenek, valóban egymás Rómeó és Júliája-e ők.

A bábszínészek - immár maszk nélkül
Fotó: Szántó György