Mottó: "...figyelemmel akarjuk követni a nevezetesebb
előadásokat, és az egész színügyet..."
                                                 (Vörösmarty Mihály)   

   Olvasom a Napban, hallom a Rádió Eger műsorának egyik beszélgetésében, hogy szerveződik az Agria Kisszínház. 

	Kelemen Csaba és Bakody    József - Godot-ra várva

   Eger színházi életét véleményem szerint eddig is a gazdagság jellemezte, akár a Gárdonyi Géza Színház műsorára, akár vendégszereplésekre, amatőr együttesekre, a játszóhelyekre gondolunk, de ez a választék most még tovább bővül. Hogy mennyire lesz sikeres a vállalkozás, az elsősorban azon múlik, hogy az előadások fenn tudják-e tartani az érdeklődést, be tudják-e újra és újra hozni a közönséget, s mindez mennyire fogja ösztönözni a szponzorokat, hiszen anyagiak hiányában színházat sem lehet csinálni. A nézők közül ki-ki ilyen vagy olyan megfontolások alapján eldönti majd, hová vált jegyet. A "hivatalos" színházba vagy a szerveződő újba. Valószínűleg lesznek, akik élni fognak mindkét lehetőséggel, hiszen az Agria Kisszínházban olyan produkciókkal találkozhatnak, amelyeket a nagyszínházban nem láthatnak.
   A színház körül kell, hogy jelen legyen bizonyos feszültség, vibrálás, izgalom. Ha nincs, akkor nagy baj van, mert helyüket az unalom, tespedtség, érdektelenség foglalja el. De ennek a feszültségnek az izgalmas darabok által keltett várakozásból, művészi teljesítményekből kell fakadnia, nem másból. Juhász Gyula szép gondolata, hogy a színészet izom- és idegmunka, de aki beleadja még a lelkét is, az már nem színész, hanem művész, aki a múlandó órákat az örökkévalósághoz igazítja.

Blaskó Balázs és Saárossy Kinga, Wassermann - Leigh - Darlon: La Mancha lovagja című musicaljében

   A tavaszi-nyári pro és kontra érveket felsorakoztató színház körüli viták idején az igazán színházszerető egri, környékbeli polgár számára az volt a szomorú, hogy nem előadások, nagy alakítások hírétől volt hangos a város. Kívülállóként úgy gondolom, jó, hogy Blaskó Balázs és Kelemen Csaba megtalálja a lehetőségét annak, hogy színház iránti szeretetük megfelelő kifejezési formához jusson, s azok a nézők, akik őrzik korábbi alakításaik emlékét, továbbra is színpadon láthassák őket. 
   A Gárdonyi Géza Színház jó színház. Ennek a véleményemnek többször volt már alkalmam hangot adni. Akik éveken át rendszeresen ott ültek nézőterén, azoknak emlékei között élnek olyan előadások. amelyek sikeréhez ez a két művész is hozzájárult. Sokan emlékeznek Blaskó Balázs naivan megszállott, álmokat, ideálokat tükröző tekintetére a La Mancha lovagja címszerepében, házmester-figurájára A padlásban, a nála képzettebb, műveltebb doktort átformáló, másként látni tanító kisemberére az Ismeri a Tejutat? című darabban. Kelemen Csabára a Godot-ban, A padlás szuggesztíven megoldott kettős szerepében, vagy éppen valamelyik, az Ifjúsági Ház-beli előadóestjére, például a Villon-ra.
   Jó színészek nélkül bármelyik színház csak halvány utánzata lehet annak, aminek lennie kellene, de ugyanilyen fontos a jó közönség, aki élteti a színészek hitét, s ezzel végső soron maga is a két fél közös ügyét, a nagybetűvel írt Színházat szolgálja. Megérdemli tehát, hogy őt is szolgálják, sőt - írjuk le bátran - kiszolgálják, miközben nevelik, szórakoztatják, gyönyörködtetik. Az Agria Kisszínház a szervezők hite szerint meglévő igények kielégítésére jön létre, így növeli az esélyét annak, hogy minden néző azt kaphassa, amire neki személy szerint szüksége van, s az egyetemes egri közönség csupa elégedett emberből álljon.