1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
Kamasz
„Életemben először voltam színházban. Az öltöny és a nyakkendő egészen megváltoztatta a viselkedésem: igyekeztem tapasztalt színházlátogatónak tűnni. Eddig azt hittem, ez csak az eliteknek való hely, de rájöttem, hogy nem!”
Dopping
„Ha színház nem volna, az egész élet nem sokat érne. Ha nem játszanának, nem lenne, ami doppingol. Az emberek azt gondolják, hogy ez nem létszükséglet, pedig az egyik legfontosabb dolog, mert aki sosem volt színházban, az is találkozott valahol, valamilyen formában a JÁTÉKKAL. Nekem ez az életem.”
Lazán
A lány tanárképző főiskolás. Az első sorban ül, mélyen lecsúszva, lábait lazán a színpad szélére dobva. Látszik: nem talál ebben semmi kivetnivalót. Mit mond majd tanítványainak a színházlátogatás illemtanáról?
Színésznők
A nézőterén láttam két budapesti művésznőt. Egyikük folyamatosan „szerepelt” – nevetgélt, haját igazgatta látványosan. Színpadi alakításai kevéssé emlékezetesek. Itt megmosolyogták – ő persze sikernek vélte. A másik, elismert nagy művésznő, szerényen ült. Rá tisztelettel néztek.
Friss hozzászólások
Archívum
