A sz�nh�zi kell�k akkor j�, ha nem akar  f�szerepl�v�   v�lni, de az�rt van mondanival�ja, k�pes gondolatok �breszt�sre is. Mint az egyik el�ad�s kicsi �s kopott b�r�ndje. Eml�keztet egy m�sikra, az �desap�m�ra. Alig f�rt el benne valami, valamikor m�gis az volt mindene. �sszes „vagyona”, szem�lyes holmija, amit mag�val hozhatott a h�zass�gba. De az ifj� feles�gnek sem volt t�bb, az � holmija egy kosarat t�lt�tt meg. Eleinte m�g b�toruk sem volt, a f�ld�n aludtak, de gazdagok voltak, mert nagyon szerett�k egym�st. �vtizedek teltek el, volt m�r lak�s, b�tor, sokkal jobb k�r�lm�nyek k�z�tt azonban sohasem �ltek. Felneveltek az anyagiak hi�ny�t t�k�letesen p�tolva szeretettel, a vil�gra val� r�csod�lkoz�ssal, fog�konys�ggal sz�pre-j�ra. S ugyanolyan gazdagok voltak, mint kor�bban. Azt mondj�k, a szerelemb�l id�vel „csak” a szeretet marad. �k a p�lda az ellenkez�j�re. Ott volt a szerelem a legutols� pillanatokig minden simogat�sban, minden agg�d� Hogy vagy?-ban. Sajnos mindez most m�r m�lt id�. De a b�r�nd l�tta �ket, s maga is �reg m�r, b�lcs �s nem hazudik. Hihettek nekem, s neki – meg annak a sz�npadi t�rs�nak is – az ikertestv�r�nek.