Különleges izgalom vibrál majd a levegőben. Ott lesznek a csak erre az alkalomra érkezettek, a budapesti művészbarátok. A Múzsák Galériájának soros kiállítása ünnepibben fog csillogni és azon az estén még a nézőtéri dolgozók sem a megszokott, kiábrándító köpenyt viselik. A nézőtér székein ismét egy szál virág és üdvözlőkártya lesz.
   Egy jó hónap van még az évadnyitó premierig, de szeptember negyedikétől már játszik a színház. Akik nem akarnak addig várni megnézhetik vagy újra láthatják a műsoron maradó Láthatatlan embert vagy a Józsefet.
   Az elmúlt, kiemelkedően értékes előadásokat produkáló évad után a műsorterv ismét ígéretes. Az új produkciók halványítják majd emlékeinket a régiekről, melyekre most oly jólesik visszagondolni.  Ez a színház sokat emlegetett sorsa. Véget ér az előadás és nemigen marad kézzelfogható nyoma. Valamit segítene, ha például egy-egy bemutatót megörökítő,  vagy évad végi, összefoglaló jellegű reprezentatív fényképalbum, évkönyv jelenhetne meg – ha az anyagi lehetőségek miatt ez nem volna elképzelhetetlen.  Vagy az, ha a televízió gyakrabban közvetítene Egerből és azt otthon rögzíthetnénk. Mostanában nem lett volna nehéz országos hírre joggal számot tartó előadásokat találni. Mindezek hiányában azonban idézzünk fel mi még egyszer néhányat!
   Olvashattak már róla, de lehetetlen legalább a címét le nem írni A csábító naplójának, amelyet Szíki Károly rendezett, aki legutóbb Eger város nívódíját kapta meg. Ő eszünkbe juthat akkor is, ha az Atyai házra gondolunk, melynek egyik főszerepét játszotta. Karácsony tájt kaptuk ajándékba ezt a szeretetre, megbánásra és megbocsátásra tanító darabot.  Bessenyei Zsófia fantasztikus alakítását A vágy villamosában szintén kötelező legalább megemlíteni. Emlékezetes az Ifjúsági Ház-beli Stílusgyakorlatok, amelynek szünet nélküli másfél órájában nem lankadt a ritmus, pedig ez a fergeteges indítás után erős szellemi és fizikai koncentrációt követelt Baráth Zoltántól, Sata Árpádtól és Venczel Valentintől. A Mágnás Miskában mutatkozott be – nagyon sikeresen – Szilágyi Olga. A Görkorcsolyapályában Nádasy Erika igazolta sokoldalúságát és örömmel láttuk, hogy a társulat ilyen szinten tud eljátszani egy Broadway-musicalt. Ezután már nem volt meglepő, sőt elvártuk a József és a színes, szélesvásznú álomkabát sikerét.
   És azok az előadások, amelyeket most nem soroltunk fel? Gyengébbek voltak talán? Az elmúlt évadról azt mondhatjuk, hogy nem volt bukás, de még fiaskó sem. Minden produkció színvonalas volt. Magasan van tehát a mérce most, amikor hazánk fennállásának 1100. évfordulójára a színház úgy készül, hogy a szokásosnál több magyar szerző művét mutatja be. A színjátszás és a társulat barátjaként szeretettel drukkolok a társulatnak, kívánva, hogy a sikersorozat folytatódjon!


A láthatatlan ember továbbra is műsoron marad
Fotó: Koncz János