Für Anikó (a képet nekem dedikálta, lásd a Dedikálások menüpontban!)

     A Madách Kamrában 1992 nyarán Slade: A férfi, akit szeretek című darabját adták. Nosztalgikus komédia, világslágerekkel, a közönség nagy örömére.  Igenis vannak, akiket a rock and roll korában is érdekelnek a holdfényről szóló dalok, s nosztalgiával nézik, amint „az egyik nyomott alak hosszasan siránkozik, amiért a másik nyomott faképnél hagyta”. Vagy olyan eseménynek tekintik, ami velük is megtörténhet. Kifelé jövet az előadásról egy fiatal lány mondta a barátnőjének: Úgy érzem, a saját jövőmet láttam. Ezzel együtt ez a darab valóban vígjáték, alkalmat adva sok nevetésre és a vége is – tulajdonképpen – happy and.
   Időnként megfordulok egy-egy fővárosi előadáson, de többnyire évad közben, nem nyáron. A téma nem volt ellenemre, s bevallom, csábított az a mellékes információ is, hogy a nézőtér légkondicionált.  Beültem, s azután ezt megismételtem még két este. Benedek Miklós charme-os bárzongoristáját csak szeretni lehetett. Almási Éva ragyogó volt. Annak a nyárnak a nagy felfedezése mégis   Für Anikó maradt számomra. Egy pillanatra sem hittem el az általa megformált lányról, hogy valaha is igazi New York-i  yuppie lett volna,  csak az üzletnek élő, akinek a  szerelemre sem ideje, sem kedve. Minden szemvillanása, arcrezdülése élmény volt. Három egymást követő estén néztem meg az előadást.
    Egészen könnyed nyári színházi estének indult, teljesített is minden idevágó várakozást, számomra azonban többet is adott, egy nagyon rokonszenves egyéniség megismerését. Azóta már személyesen is találkoztunk, de már akkor úgy esett, hogy véleményem,  érzéseim az előadásról eljutottak hozzá, s néhány  üdvözlő szót, egy fotót is kaptam tőle. Kialakult tehát valamiféle csak magán a színpadon túlmutató művész-közönség kapcsolat…
   Az egri színház egyik régi nézőtéri dolgozója mesélte nekem, hogy valamikor az volt ott a szokás, hogy a színészek szünetekben, előadás után beszélgettek a közönséggel. Érdeklődtek a véleményükről, szívesen válaszoltak a kérdéseikre. A maiakat is látjuk a nézőtéren, de megszólítani őket talán nem is mernénk.  Ma már más idők járnak. Pedig bizonyos  vagyok benne,  hogy ők sem haragudnának az érdeklődő,  dicsérő,  netán érvelve  vitázó szóért.