gardonyiszinhazblog
Útmutatók

 
Színháztörténet

 
Menü
 
Kereső
 
search engine by freefind
 
Magamról

 

1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.

 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
* Premier Plan 1996-1997

REJTETT KINCSEK

   A színész már önmagában is közéleti személyiség. Szerepei segítségével sok mindenről szólhat, kifejtheti érzelmeit, ha áttételesen is, de részt vehet a világ sorsának formálásában. Venczel Valentin azonban olyan feladatot is magára vállalt, ami a színészi léten – bár abból eredő tudását, tapasztalatait itt is hasznosítja – túlmutat. Ügyvezető igazgatója egy országos szervezetnek, a Magyar Speciális Művészeti Műhely egyesületnek. A hagyományos pedagógia rehabilitációs módszerei mellett a művészetek, így a színház eszközeivel segítenek értelmileg fogyatékos embereknek felszínre hozni rejtett, de kivételes képességeiket. Az ország területén működő körülbelül 100 intézet bevonásával országos, regionális és nemzetközi fesztiválokat rendeznek – utóbbiakat éppen Egerben, s ez Európában egyedülálló. Az elmúlt évben tartott találkozón pedig kezdeményezték egy a kontinensre kiterjedő szövetség létrehozását is.
   Közben persze folyamatosan láthatjuk a színpadon is, márciusban egy stúdióelőadásban (Csak mint otthon, Mr Sloane) és Madách Imre művében, Az ember tragédiájában.
   - A stúdióelőadást én az „élő színház” kategóriájába sorolnám. Mai emberekről, mai problémákról, s közülük egy napjainkban sokat emlegetett kérdésről, a másságról és ennek tolerálásáról szól. Nem hiszem, hogy bármiféle ellenszenvet kellene kiváltania, akár színészben, akár a nézőben. A mi fantasztikus lehetőségünk, hogy kifejezésre juttathatjuk véleményünket anélkül is, hogy egy problémának mi személyünkben részese lennénk. Remélem, hogy a kollégákkal nagyszerű viszonyban töltött két óra alatt ez sikerül. Az előadások egyébként a bemutató óta telt házzal folynak.
   Madách darabjában az Úr szerepét játszom. Hubay Miklós azt mondta róla: a világ legnagyobb szerepe. Az bizonyos, hogy nem könnyű eljátszani, mert csak emberi eszközöket használhatunk – nem emberi, isteni lény megjelenítésére.  Ez az ellentmondás az oka annak, hogy a különböző előadásokban a rendezők a megoldások nagyon különböző változatait vonultatják fel. Úgy próbáltam meg felépíteni a szerepet, hogy a belső kisugárzás egy nagy tanítási szándékról szóljon, hiszen a teremtéshez a megteremtettek tanítása is járul, s emellé a freskókról, szentképekről ismert gesztusokat társítottam. A darab emberi problémáknak olyan színes palettája, ahol azt remélem, mindenki talál neki szólót. Breviárium bukások és újraéledések gazdag tárházából 
     

 

 

Kommentek & évek
Friss hozzászólások
 
A blog közösségi csatornái


  
 

 

 
Lezárt szavazások