Stúdióelőadás – más világ. Kétszeresen is, mert a néző itt olyan fizikai közelségben látja-érzi magához a szereplőket, amit a nagyszínházban sohasem tapasztalhat és azért is, mert az itt bemutatatott darabok az emberi lét intim szférájának olyan mélységeibe merészkednek, ami ott szokatlan, vagy csak kevésbé direkt módon, utalások, körülírások által fogalmazódik meg. Másféle nézői érdeklődést, érzékenységet és sokkal több toleranciát kívánnak ezek az alkalmak, de a fogékony néző jutalma minden esetben valami különlegesség! Akár múltbeli produkciókra, akár a most műsoron lévő darabra gondolunk, igaz a megállapítás: rá kell döbbennünk, hogy ezek az emberek is közöttünk élnek, hogy mindenkiben több én lakozik, s bizony nem is mindig rajta múlik, melyik lesz a domináns. Szegvári Menyhért rendező egy tévéinterjúban elhangzott kérdésre azt válaszolta, hogy ő az előadás után egy jó vacsorát kívánna a nézőknek. Valóban, miért is ne? Hiszen ez csak színház és ők –ugye?! – nem mi vagyunk...