gardonyiszinhazblog
Útmutatók

 
Színháztörténet

 
Menü
 
Kereső
 
search engine by freefind
 
Magamról

 

1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.

 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
* Premier Plan 1996-1997

CSENDES ÜNNEP – BESZÉLGETÉS KISS SÁNDORRAL

   Csendes ünnep - méltánytalanul az -, de a Gárdonyi Géza Színház barátai számon tartják: tíz éve van Egernek ismét önálló társulata! A Miskolccal való felülről diktált fúzió éveit megelégelve a színházművészet iránt fogékony város közönségének kö­szönhetően megindult az a folyamat, ami egyre nagyobb teret és nyilvánosságot kapva elvezetett az újbóli önállósághoz. A törekvés azonban nem járhatott volna sikerrel, ha nem akadtak volna, akik fel­vállalták, fontosnak érezték képvisele­tét. Kiss Sándor, aki ma a színház ügyvezető igazgatója, sokat tett ezért az ügyért.
  - Úgy éreztem, ha semmi mást nem hagyok magam után az életben, csak elérem, hogy a színházunk újra önálló lesz, akkor nem dolgoztam hiába - mondja, de nem feledkezik meg a sajtó azon munkatársairól sem, akik mellé álltak, Gyurkó Gézá­ról, Márkus Lászlóról. A cél kezdettől fogva mindenkép­pen önálló társulat volt, de gazdasági okokból az első két évben egyszerre befogadó és bemutató jelleggel működ­tek - Szikora János vezetésével -, maid az ezután kiírt pályázatot Gali László nyerte meg, aki megteremtette a ma is működő társulat alapjait és arculatot adott a színháznak. Az 1987/88-as évad elején bemutatták Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja című darabját.
  - Nemcsak nagyszerű előadás volt, hanem azért is felemelő, mert a közönség érezte: ez a MI TÁRSULATUNK, A MI SZÍNÉSZE­INK! A kezdeti lelkesedés helyébe később sem lépett megszokás. Nem váltunk egy in­tézménnyé a sok közül. Kivívtuk magunknak a megkülönböztető helyet. Nekem ma is meggyőződésem, hogy ahol csak befogadnak előadásokat, az nem igazi alkotóműhely. Nemigen különbözik egy művelődési háztól, ahol többéle szakkör és szórakozási lehető­ség között a színjátszásnak is helyet biztosíta­nak. Az országnak-megyének-városnak az itt élő polgárok iránti kötelezettsége az alkotóműhely fenntartása. Lerombolni könnyű, újra megterem­teni óriási energia. Ez a mi “Nemzeti Színházunk”. Bízom a jövőben és mindent meg akarok tenni érte.

 

 

 

Kommentek & évek
Friss hozzászólások
 
A blog közösségi csatornái


  
 

 

 
Lezárt szavazások