Szeretem az esőt (nem a vihart), természet adta szépségét, nyugalmát, monoton kopogásának meditációra késztető erejét.
   Szeretek esőben sétálni…
   Nem szeretek bőrig ázva hideg széken ülni, hűvös szélben. A Mária evangéliuma előadásain pedig ez többször is megesett. Arra gondoltam, mennyi erőfeszítés, munka kell egy ilyen produkció megszületéséhez és egy szeszélyes időjárású este tönkreteheti mindezt. Szerencsére az egri közönség tudatában van a befektetett értékek nagyságának és nem engedi, hogy ez bekövetkezzék. Tisztelet illeti nemcsak a színpadon álló művészeket, de a velük szolidáris közönséget is, amelyik hosszú-hosszú percekig ült a szakadó – és milyen érdekes: az előadásnak több estén is pontosan ugyan azon a pontján eleredő – esőben, esernyőkkel csak elvétve felszerelkezve, egészen addig amíg már az előadás kényszerűen félbeszakadt. És az elázott nézők még akkor sem siettek el száraz ruhát ölteni, hanem kivárták a folytatást.
   A nyári szabadtéri előadások hangulatához szervesen hozzá tartozik a meleg levegő simogatása, a csillagfényes égbolt. Ezeket nélkülöznünk kellett, de a színpadról hangzó dallamok, megindító verssorok mellé kaptunk valami mást, a nézői összetartozásnak azt az élményét, ami a kőszínháztól eltérően itt most cselekvő magatartásban is megnyilvánult.