A dzsungel könyve a gyöngyösi bemutató után az eg­ri színpadra is megérkezett, s közben sokat érlelődött, csiszolódott a produkció. Nem tűnt el azonban a szembetűnő egyenetlenség, ami az egyes figurák em­berből és állatból összegyúrt lényének külső - jelmez, smink, mozgás - és belső - színészi játék -  megjele­nítése terén fennáll. Vannak remek megoldások, például Hüse Csaba keselyűje (és Tunyogi Péter kígyója), de van, ahol kísérlet sem nagyon történik e kettősség hiteles eggyé forrasztására. Ez nem használ az előadásnak, amely azonban ezzel együtt is az évad eddigi legsikeresebbjének ígérkezik, hála a zenés műfajnak. a látvá­nyos jeleneteknek.
  Hüse Csabát már gyermekkorában is a mindenség, föld és ég, azaz régészet és a csillagászat érdekelte. A mindenséget - ha más formában is - elérte: színész lett. A tavasz ébredése című darabban szólalt meg először a színpadon, majd láthattuk a Mária főhad­nagyban (ahol már énekelt is), A vágy villamosában, mígnem elérkezett 1995 nyara, amikor sokan jegyezték meg a nevét.
  - Amikor megtudtam, hogy én játszom a József és a színes, szélesvásznú álomkabát címszerepét, eleinte el sem akartam hinni, amíg nem következtek a próbák, és nem kezdett bennem is bizonyossággá válni. Ez volt az első igazi nagy sikerem. Ritka dolog az ember életében, amikor minden ennyire összejön... Azután más fontos feladatokat is kaptam, Gyuri pincért a Liliomfiban, a Csontok egyik fő­szerepét, a Csárdáskirálynő Bóniját, a Kutyakomédiát... Többségükben énekelni is kellett, ami nem könnyű, de nagyon hálás dolog. Szerencsés embernek érzem magam, hiszen nagy lehetőségeket kaptam. Megpróbáltam élni velük, bár az ember sohasem éri el a saját maga számára megfogalmazott száz százalékot... de törekednie kell rá. A színésznek szeretnie kell, amit csinál, meg kell találnia benne azt, amiért érdemes, akkor is, ha épp egy keselyűt játszik!
  Ez a szerep iránti odaadás az, ami őt, s még néhányukat és a tömegjeleneteket éneklő-táncoló csapatot, mint egységes egészet az előadásból kiemeli. Tisztes szériát várhatunk, ha nem is akkorát, mint az áprilisban a 99. előadáson túljutott Padlás esetében, hiszen arról maguk a szerzők mondták, hogy talán a legjobb az országban, mert lelke van... Itt abból néhol több is elkelne még, különösen, ha gondolunk az eredeti műre, Kipling regényére. Apropó: mindenkinek ajánlom elolvasásra!