gardonyiszinhazblog
Útmutatók

 
Színháztörténet

 
Menü
 
Kereső
 
search engine by freefind
 
Magamról

 

1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.

 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
* Premier Plan 1996-1997

ALDOBOLYI-GYURKOVICS: KUTYAKOMÉDIA

   Fokhagymás spenót — ettek már, vagy egészen szokatlan az önök számára? A kutyaidomár mindenesetre fogyasztja. Ki tudja, lehet, hogy jó...
   Hölgyeim és Uraim, akik azt hiszik, hogy egy beszámolót olvasnak Gyurkovics Tibor darabjának egri ősbemutatójáról — bizony tévednekl Nem olvashatnak azt, mert lehetetlen érzékeltetni mit is láttunk, annyira egyedi, különös volt. Mint egy álom, amelyben — mint az mindannyiunkkal számtalanszor megesik - látszólag logikátlan ugrások, irreális, szürreális képek mégis rendszerré állottak össze és a felébredés után, bár nem emlékezünk minden részletre, meg vagyunk győződve arról, hogy valami kellemes kalandban volt részünk. Kutyako­média — egy darab szeretetről és barátságról, amelyben az író, a ku­tyák, a néző, maga az Úristen és a valóságban is jegyszedő és most a játékban önmagát alakító néni végső soron egy nyelvet beszélnek és ugyanazt hirdetik, a barátság erejébe vetett hi­tet. Ezt az egészen hét­köznapi igazságot, amelyről azonban sokan hajlamosak megfeledkezni, hogy azután kétségbeesve keressék, amit elveszítettek. A darab és az elő­adás jelképrendszere, a különféle hely-, idő-és gondolati síkok váltogatása, az írói lélek önkivetődése, az ötletek szabad asszociációja az, amit nem lehet itt visszaadni, s ami első pillanatra elriasztóan is hathat Csakhogy ez az előadás szokatlanságában is igenis gyönyörű, s ha valamennyi nyílt és rej­tett szépségének felismerése meg is kíván bizonyos nézői előképzettséget, gyakorlatot, a végére a kezdetben értetlenkedők is jóleső érzés­sel kelhetnek fel székeikből.
   Pilínyi Márta díszletei és jelmezei a létező és a virtuális valóság elemeit ötvözik kedves kavalkáddá. Aldobolyi Nagy György invenciózus zenéjéről talán az a legtalálóbb, ha azt mondjuk, szeretettel írhatta. A koreográfia Énekes István munkája.
   A költő szerepében Csendes László ezúttal énekel, sőt táncol is. Ala­kítása sok-sok humánummal telített. M. Horváth József - mint Úristen - sokat megért ember bölcs nyugalmával és finom derűjével szemléli a vi­lág dolgait. Vizi György súgója otthon van ebben a világban, alkalmazko­dik kihívásaihoz. A Nagykutya és a Kiskutya —Hüse Csaba és Baráth Zol­tán - prózában és énekben egyaránt kihasználják lehetőségeiket.
    Dávid Zsuzsa rendezése a remek ötleteknek olyan parádéja, amit józan fejjel követni is nehéz — de szívvel igen!
   Bevallom, féltem ezt az előadást az értetlenségtől. Hölgyeim és Uraim! Kérem legyenek most nem csak nézők, hanem elnézők is! Bocsássák meg, ha a színház valami szokatlan fogással kínálja Önöket, s ne restelljék megkóstolni! Hátha ízlik… hátha még repetát is kérnek…

 

 

Kommentek & évek
Friss hozzászólások
 
A blog közösségi csatornái


 
  
 

 

 
Lezárt szavazások