A színpadon az ókori Róma züllöttsége, őrült császár, kéj­nők, gerinctelen. a hatalomhoz gátlástalanul idomuló plebs. A középpontban a hatalom romboló ereje. Háy Gyula darabja kemény rajz a társadalom legalantasabb rugóiról és az egyén  ,,választási lehetőségeiről”, tudniillik, hogy elveit és erkölcseit félretéve beáll-e a sorba, vagy eleve bukásra ítéli magát.
   Fel van adva a lecke, amikor a közönség­nek meg kell határoznia viszonyát ehhez az előadáshoz. Időnként a súlyos mondanivaló dacára is jól szórakozik, időnként megborzad ennyi aljasság láttán.  De végig zavarba ejti a groteszk ilyen mértékű koncentrációja. Pedig vannak a rendezésnek elemei, amelyek oldják ezt az érzést, hol a népmesék varázsát, hol Shakes­peare-től Goldoniig nagy színpadi mesterektől kapott élményeket idézve.
   Khell Csörsz díszlete egyesít Fórumot, Palotát és Tündérkertet. Jól  funkcionál és a szemnek sem kellemetlen. Rátkai Erzsébet jelmezei pompájuk mellett fogódzót is adnak mai párhuzamok megvonásához. Szögi Csaba koreográfiája (Caligula mozgása!) jellemző erővel bír.
   A császár szerepében Blaskó Balázs. Ráció-irányította őrült­ség, kegyetlen logika és tudatosság ábrázolása. Szeretője - Saárossy Kinga – méltó társa mindenben, s közben okosan érvényesíti felette nőiességének hatalmát. Egnatius, a konzul, Áts Gyula az egyetlen, aki kitart értékrendje mellett és tiszta marad. Az ifjú szerelmeseknek ez a bemutatkozásuk Egerben. Ozsváth Noémi Marosvásárhelyről és Nagy András Pozsonyból megállják a helyüket a közönség olyan kedvencei között, mint a még nem említett Bessenyei Zsófia, Bókai Mária, Horváth Ferenc, Nádasy Erika, Pálfi Zoltán, Réti Árpád, Sata Árpád és a többiek...
   A Beke Sándor rendezte előadásnak megvan a maga utóéle­te. Vitákat vált ki, elgondolkodtatja, nem hagyja nyugodni a nézőt.