Fotó: Gárdonyi Géza Színház - Gál Gábor

Az őrnagy: Reiter Zoltán
Tót: Baranyi Péter
Tótné: Saárossy Kinga - Jászai-díjas
Ágika: Nagy Fruzsina Lilla
A postás: Rácz János
Tomaji, plébános: Vókó János
Ciprinai, professzor: Sata Árpád
Gizi Gézáné, egy rossz hírű nő: Nagy Adrienn
A lajt tulajdonosa: Fehér István
Lőrincke, szomszéd: Lisztóczki Péter
Elegáns, őrnagy: Káli Gergely
Inas: Pilisy Attila

Díszlet: Székely László, Kossuth-díjas, a Nemzet Művésze
Jelmez: Bodnár Enikő
Ügyelő: Hódosi Ildikó
Súgó: Szecskó Andrea
Rendezőasszisztens: Blaskó Zsófia

Rendező: Blaskó Balázs, Jászai-díjas

TÓTÉK A PORONDON

    „A cirkusz világa nagyon hasonló akusztikai megjelenésében, látványvilágában a Tótékban ábrázolt groteszk élethelyzethez.” Blaskó Balázs rendező szavait hallva az a gondolatom támadt, kíséreljük meg akkor az előadást többé-kevésbé megfeleltetni egy cirkuszi produkciónak. Annál is inkább indokolt lehet ez a próbálkozás, hiszen a legelső pillanatokban elkezdenek villogni a színes égőfüzérek a színpad körül - lásd látványvilág - és felcsendül (majd az előadás során rendre vissza-visszatér) Julius Fučík  cseh zeneszerző és katonazenekari karmester mindenki által ismert és valóban a cirkusz világában gyakran használt indulója, a Gladiátorok bevonulása – lásd akusztikai megjelenés, bár ezt a fogalmat nyilván tágabban érti a rendező.
   Ha akarom, maga a színpadkép is porond formájú (persze csak félkör), a háttérben középen Szarvaskő Várhegye, alatta Tóték budija - magasság és mélység fogalmának, eszméjének tárgyiasulásai is akár -, két oldalt előbbre hozva Tóték lakásának, illetve a darab más helyszíneinek elemei. A díszlet Székely László Kossuth-díjas, a Nemzet Művésze munkája, Szarvaskő mint helyszín (Örkény egy Eger közeli kitalált faluba, Mátraszentannára helyezte a cselekményt) pedig azért jelenik meg, hogy idézze a nagysikerű, Isten hozta, őrnagy úr! címmel, Latinovits Zoltánnal, Sinkovits Imrével, Fónay Mártával, Venczel Verával ott forgatott filmadaptációt.
   A legfontosabbak azonban a (legalábbis a tradicionális cirkuszokban) minden magára adó társulatnál megtalálható állandó attrakciók, a külsőségek is ezeket szolgálják. Idomár, kötéltáncos, bohócok, akrobaták…
   Nézzük meg a főbb szereplőket! A parádét a porondmester irányítja. Az egri előadásban azonosítsuk őt a postással! Szerepében Rácz János). Ebben a rendezésben és felfogásban mintha nagyobb hangsúlyt igyekeznének adni alakjának, mint például az 1993-as egri produkcióban vagy a 2014-es miskolciban, kevésbé a háttérből figyelő vigyázó. Mondhatjuk persze, hogy nem, a parádét a történelem irányítja! S ez alapvetően valóban így is igaz, a „porondmester” ténykedése sem független a világ eseményeitől. Az őrnagyot és Tótot hasonlítsuk talán idomárhoz és idomítotthoz! A fogságba (itt a körülmények kényszerének fogságába) esett oroszlán hol szelídebben, hol erősebben lázadva, de tűr, ameddig tűrhet, míg végül fellázad és megöli kínzóját. Kettejük párharcában nagyon sokáig nemcsak a helyzetből adódóan erősebbnek, de eleve okosabbnak, intellektuális fölényben lévőnek tűnik Reiter Zoltán értelmező ábrázolásában az őrnagy, mígnem elérkezik az a pont, ahol el kell gondolkodnunk, így van-e valóban. Baranyi Péter eleddig keserédesen egyszerű, néhol együgyű, tisztességes, egyenes, a ravaszkodást magához teljességgel méltatlannak érző Tótja meglep bennünket. Amint az őrnagy végre elutazik (még nem tudjuk, hogy visszatér), az addig lábán alig álló, kimerült, magát szinte bábként rángatni hagyó Tót egycsapásra kiegyenesedik, visszanyeri minden méltóságát, szeme csillogó, tudata ismét éles lesz, s a néző elgondolkodhat e hirtelen gyökeres változás láttán, hogy valódi volt-e, amit addig mutatott, vagy valóban mindent csak színlelt, s ha igen, akkor kié is volt az intellektuális fölény. Tótné alakjában Saárossy Kinga képzelt cirkuszunkban egyszerre kötéltáncos és zsonglőr. Repdes ide-oda, egyensúlyoz, mutatványokat vet be, hogy fenntartsa házuk békéjét, de közben rávegye férjét még arra is, ami elképzelhetetlen, a fronton lévő gyermekük, az őrnagy alárendeltje érdekében, kinek haláláról, s így minden megalkuvó erőfeszítés hiábavalóságáról a néző értesül, de a család nem. S ott van még Ágika, Tóték leánya. Legyen ő a bohóc! De nem akármilyen. Alapvetően két legismertebb karakterük a Fehérbohóc, aki nemcsak elegáns, de okos is és az ügyetlen és buta Auguszt. A Nagy Fruzsina Lilla megformálta Ágika az előbbi. Gondolkodik, vág az esze, kedves, cserfes kamaszleány figuráját örömmel nézzük.
   A regény- és darabbeli félelem és remény, öröm, ujjongás, különféle érzelmek kavargásának, groteszk és abszurd helyzetek kavalkádjának ebben az egri cirkuszában azért csak elérkezünk a fináléhoz, ami nem lehet felemelő és diadalmas – noha Tóték számára bizonyos értelemben az -, mert ott a ki nem mondott kérdés: Mi lesz velünk?!