A Csodat�k�r c�m� el�ad�s bemutat�ja ut�n mondt�k a Tarnaszentmikl�sr�l j�tt kisiskol�sok. Kedvesen, lelkesen besz�lgettek mindannyian, egyik�knek k�l�n�sen csillogott a szeme a sz�nh�zba j�r�st emlegetve, neki a nev�t is feljegyeztem, V�radi Dominik J�nos.
- Szeret�nk j�nni, mert nagyon-nagyon tetszenek a m�sorok, j� el�ad�sok vannak, A diderg� kir�ly, A palacsint�s kir�ly, a H�kir�lyn�!
- J�k az el�ad�k… a… a sz�n�szek!
- B�rcsak itt lakn�k, nekem az a k�v�ns�gom, mert akkor j�rhatn�k gyakran sz�nh�zba.
- Nem volt olyan szomor�, szinte semmi sem volt szomor�, hanem vid�m, a v�ge is, hogy �sszeh�zasodtak.
- Sokat �nekeltek �s a zene nagyon sz�p volt.
- Igen �s lend�letes, annyira j� volt a v�g�n is, ritmusos, az volt a kedvencem, de mindegyik j� volt.
- Nekem legjobban a kir�lyfi tetszett, mert j�sz�v� volt, seg�t�k�sz �s olyan l�nyt v�lasztott, aki j�, akkor is, ha az apja azt mondta, hogy kir�lyl�nyt vegyen feles�g�l.
- Nekem a h�rom gonosz az�rt j�tszott j�l, mert tudtak hangs�lyozni mindent �gy, ahogy kellett.
- Vicces volt, amikor horkoltak a katon�k, meg aludtak, �s amikor a lila ruh�s hercegn� mindig elesett.
- A sz�nek is j�k voltak, a ruh�zatuk is olyan, mint az igazi kir�ly �s az udvarh�lgyek is.
- Sz�p sz�nes volt minden!