A Csodatükör című előadás bemutatója után mondták a Tarnaszentmiklósról jött kisiskolások. Kedvesen, lelkesen beszélgettek mindannyian, egyiküknek különösen csillogott a szeme a színházba járást emlegetve, neki a nevét is feljegyeztem, Váradi Dominik János.
- Szeretünk jönni, mert nagyon-nagyon tetszenek a műsorok, jó előadások vannak, A didergő király, A palacsintás király, a Hókirálynő!
- Jók az előadók… a… a színészek!
- Bárcsak itt laknék, nekem az a kívánságom, mert akkor járhatnék gyakran színházba.
- Nem volt olyan szomorú, szinte semmi sem volt szomorú, hanem vidám, a vége is, hogy összeházasodtak.
- Sokat énekeltek és a zene nagyon szép volt.
- Igen és lendületes, annyira jó volt a végén is, ritmusos, az volt a kedvencem, de mindegyik jó volt.
- Nekem legjobban a királyfi tetszett, mert jószívű volt, segítőkész és olyan lányt választott, aki jó, akkor is, ha az apja azt mondta, hogy királylányt vegyen feleségül.
- Nekem a három gonosz azért játszott jól, mert tudtak hangsúlyozni mindent úgy, ahogy kellett.
- Vicces volt, amikor horkoltak a katonák, meg aludtak, és amikor a lila ruhás hercegnő mindig elesett.
- A színek is jók voltak, a ruházatuk is olyan, mint az igazi király és az udvarhölgyek is.
- Szép színes volt minden!