Szórakoztató, időnként harsányan nevettető, de ugyanakkor romantikus, érzelmeket keltő és gondolkodásra késztető élményben volt részünk. Mindez természetesen benne van a darabban, de ahhoz, hogy minden elem felszínre is kerüljön, a színészi játéknak, díszleteknek és jelmezeknek olyan összhangja kell, ami nem mindig valósul meg úgy, mint most.
  A díszlet kifejezetten egyszerű, mégis jól szolgálja a cselekményt és a nézi figyelem összpontosítását. Nagyon tetszett, ahogyan az első felvonás végén pillanatok alatt mozgalmas, felfokozott érzelmeket kifejező és keltő tér kerekedett az addig statikus elemekből.
  A jelmezek túlzásoktól mentesen illúziókeltők, egyszerűséget, tisztaságot sugallva. Bármennyi bonyodalom, féltékenység, intrika jelenik is meg a színen, ez végső soron mégis kedves világ, ahol nem fordulhat elő, hogy a dolgok végül ne rendeződjenek, s azzal az érzéssel távozunk, hogy jó lenne közelebbi, még alaposabb ismeretségbe kerülni vele.
 

Ha mi árnyak nem tetszettünk,
Gondoljátok, s mentve tettünk:
Hogy az álom meglepett,
S tükrözé e képeket.
E csekély, meddő mesét,
Mely csak álom, semmiség,
Nézze most el úri kegy,
Másszor aztán jobban megy.
S amint emberséges Puck
A nevem: ha megkapjuk,
Hogy most kímél a fulánk,
Jóvátesszük e hibánk,
Máskint a nevem ne Puck,
Legyen inkább egy hazug.
Most uraim, jó’tszakát. -
Fel, tapsra hát, ki jó barát,
S Robin megjavítja magát.

(Arany János fordítása)