gardonyiszinhazblog
Útmutatók

 
Színháztörténet

 
Menü
 
Kereső
 
search engine by freefind
 
Magamról

 

1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.

 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Volt egyszer... 1992

SCARNACCI-TARABUSI: KAVIÁR ÉS LENCSE

"Történik napjainkban, Nápolyban" – mondja színlap, s mi belátjuk, hogy Leonidának  (Csendes László), a hivatásos vendégnek naprakészen kell csevegnie a világ eseményeiről, azt az egészen napjainkig ható aktualizálást mégis feleslegesnek éreztük, kizökkentőnek a darab hangulatából. Más akadékoskodni valót viszont nem is találtunk az előadásban, s üzenjük Matildének (Agárdy Ilona), hogy itt sem ment ki senki, míg a vasfüggöny is le nem ment, hiszen itt is többen "egyszerűen lehengerelték a közönséget", nem utolsósorban éppen ő, s Csendes László. (A képen Bakody József és Agárdy Ilona) 
 

 

 

Kommentek & évek
Friss hozzászólások
 
A blog közösségi csatornái


  
 

 

 
Lezárt szavazások