1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
Milyen szép és a társulat számára milyen ritka látvány a nézőtérről nézve a színpad – kezdte értékelését Gali László direktor.
Néhány részlet az elhangzottakból: A kisebb-nagyobb gondok ellenére egyértelműen pozitív az évad (és az elmúlt évek) mérlege. A maguk elé állított művészi és erkölcsi mércétől nem tértek el, a közönség szereti, magáénak érzi a színházat. A következő évadra máshová szerződött Román Judit és Solymosi Tibor. Szponzorokat keresnek ahhoz a tervükhöz, hogy a jövő nyártól évenként játszhassák Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényének dramatizált változatát, az eredeti helyszínen, az egri vár falai közt (* nem valósult meg).
Igen jó érzés volt hallani azokat a szavakat, amelyekkel Gali László a Szivárvány című lapról szólt a társulati ülésen. Hangsúllyal említette, egyedülálló, ahogyan ez az általános iskolában megjelenő lap „minden egyes számában komoly, elemző írásokat, gyermekek és felnőttek által színikritikákat közöl., sőt színházi különszámot is megjelentet.”, s ezért a Színház nevében köszönetet mondott.
Friss hozzászólások
Archívum
