gardonyiszinhazblog
Útmutatók

 
Színháztörténet

 
Menü
 
Kereső
 
search engine by freefind
 
Magamról

 

1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.

 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Volt egyszer... 1992

ÜZEN NEKÜNK A SZÍNHÁZ

   Üzen nekünk a színház, s akinek van füle rá, érti miért, s mit. Hektor (Giraudoux: Trójában nem lesz háború) minden eszközzel igyekszik megakadályozni a háborút, mégis a hőzöngők akarata teljesedik, mert a többiek Hektor körül mit sem tesznek. Nincs hát remény, hogy elkerüljük, megoldjuk a bajokat, gondokat? Godot-ra eddig ugyan hiába vártunk (Becket: Godot-ra várva), nem jött el, de nem hiú ábránd, hogy egyszer eljő, hogy létezik, hiszen fizikai bizonyíték rá az igazgyöngy, amit az előadás végén a nevében adtak át nekünk. Feladni nem szabad!

 

 

Kommentek & évek
Friss hozzászólások
 
A blog közösségi csatornái


  
 

 

 
Lezárt szavazások