Egy kis cigaretta, valódi, finom – Tündérkirálynő, légy a párom –Szellő szárnyán  jöjj velem, repülj velem –Gyere, csókolj meg szaporán, tubicám…
   Aldobolyi Nagy György zenei vezető írja a műsorfüzetben: „… a színházban otthon van a zene….segíthet prózát, szerényen a háttérben maradva… tüzelhet táncra, koreografált mozgásra adhat alkalmat egy erőtérbe vonva színpadot és nézőteret. Átveheti azonban a főszerepet is, operett, opera, musical ha hív a színházba a zenéért megyünk el. A zene, a dal szolgálóleányból háziasszonnyá válik és ünnepi lakomát kínál. Lakoma a Lili bárónő is: a magyaros operett egyik klasszikusa.”
   Biztos sikerre számíthatott a Színház, mindamellett ezúttal van kritikai észrevételem is. Az első az előadás, pontosabban az első felvonás sodrára vonatkozik, kevésbé lendületesnek találtam, mint szerintem kellett volna. A második a koreográfia. El tudom képzelni, hogy nincs könnyű dolga a koreográfusnak (Kelemen Márta), amikor a díszletek még jelentősen szűkítik is az amúgy sem nagy helyet, mégis úgy gondolom, hogy bátrabban kellett volna gazdálkodni ezzel a térrel, s a táncok jobban hasonlíthattak volna arra, amit e szó alatt általában értünk. 
   Báró Malomszeghy – M. Horváth József. Igazi clown, a szó legnemesebb értelmében. A címszerepben Sivók Irén vendégként, legmeggyőzőbb a második felvonás fináléjában. Gróf Illésházi – Pálfi Zoltán. Férfias báj, szép beszéd, kár hogy énekhangját néha elnyomja a zenekar. Sasváry Clarisse, színésznő – Dimanopulu Afrodité. A második részben válik igazán felszabadulttá, könnyeddé. Remeteházi Galambos Frédi – Tunyogi Péter. Felfogásában a figura nem annyira félkegyelmű, maibb.

Jelenésre várva