1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
Mármint a harmadik felvonás végén, miután a szereplők már megköszönték a tapsot. De hogyan?! Látták már? Emlékeznek, hogyan csinálja? Olyan testtartással, annyi nőiességgel, természetes és nem rossz értelemben vett büszkeséggel, ami maga is külön alakítás számba menne, de nem megjátszás, hanem ösztönös, bensőből fakadó. Nem mintha ezt tartanám többre szerepeinél! Mégis megírtam mert tetszik.
Friss hozzászólások
Archívum
