1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
Könnyen feledhető az évad utolsó darabja. A tavaszi estében sétálva néhány perc után már nem is gondol rá az ember, mert az őt körülvevő világban, a virágillatban és tavaszi levegőben több a költészet. Nem ajánlható tehát katartikus élményként… egy kellemes esti hangulat megalapozójának azonban megteszi. A színészek is a darab súlyának megfelelő könnyedséggel kezelték szerepüket, Fekete Györgyit kivéve, aki nem vette tudomásul, hogy a jellemábrázolás művészi eszközeinek erőteljesebb „bedobása” nélkül is tisztességgel megoldható volna a feladat.
Friss hozzászólások
Archívum
