Nem azért írom, mert jól hangzik, hanem mert valóban igaz, többször mondogattam, hogy M. Horváth Józsefet szívesen megnézném Svejk szerepében. Nagy örömömre – és biztos vagyok benne, hogy másokéra is – most teljesült ez a vágyam!
   Szelíd derűvel, sok melegséggel formálja meg a prágai kisembert. Ez az, amire a „parádés alakítás” formát szokták használni. De parádés az egész előadás! Nagyszerű összhang színészi alakítások, díszlet, jelmez, zene, koreográfia között.
   Mind a harminchárom (!) szereplő kitesz magáért főbb és epizódszerepekben egyaránt. Képesek kiverni fejünkből a sajnos aktuális párhuzamokat, amelyek az egri színpadon nem először bukkannak már fel, s hitelesen elevenítik meg a prágai kisember környezetének atmoszféráját is. Magam húsznál több éve térek vissza rendszeresen ebbe a kedves városba, az ott élő kedves emberek közé, s most a színpadon látott karaktereket tökéletesen közülük valónak éreztem.
   Segített a prágai hangulat elénk varázsolásában Kastner Péter Kisoldali teret idéző díszlete is. Ő maga így ír a műsorfüzetben: „Cseh nemzetiségem, prágai létem ellenére hazámban még nem volt alkalmam Svejk történetét színpadon megjeleníteni. Épp ezért különös örömmel vállalkoztam az egri bemutató színpadképének megvalósítására. Bár a feladat - a 22 képből álló hadioperett megálmodása – nem jelentéktelen kihívás. A díszlet részben Prága városának hangulatát, költőiségét fejezi ki.” Ez – a Malá Straná felidézésével – nagyon szépen sikerült!
   A jelmezek úgy alkalmazkodtak az „operettvilág” – ha ez operett? – igényeihez, hogy nem váltak harsánnyá.
   Aldobolyi Nagy György zenéjét tragikomikum hatja át. Igazi slágerek az A Pankrácon, fenn a hegytetőn, az Achtung, a Stefi van itt, az Engem a férfiak nem érdekelnek…
   A koreográfia Egerben a színpad méretei miatt ritkán mondható térben nagyívűen kiterjedőnek, most igen.
   „A K. und K. az K. und K.” – éneklik a fináléban, majd maga Svejk szól saját magáról: „A prágai utcán járva találkozhattak egy ütött-kopott férfival, aki maga sem tudja, milyen jelentős szerepet játszott a nagy idők történetében. Ha megkérdeznék, hogy hívják, egyszerűen és szerényen így felelne: Svejk vagyok.”
   Svejkek vagyunk valamennyien, ennek-annak kiszolgáltatott kisemberek, de bár a lombok lehulltak, mi élünk még…