1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
Csehovot sokan nem szeretik. S ebben előítéletek játszanak nagy szerepet. „Unalmas. Nem történik semmi. Sétálgatnak, nagyokat hallgatnak, keseregnek a színpadon s mindezt hosszasan, próbára téve a néző türelmét. „
Gali László rendezésének legnagyobb érdeme, hogy rácáfol az előítéletekre.
Feszesebb tempó, a megszokottnál keményebb színészi játék kortársakká teszik a figurákat. Sokkal inkább mai, mint Csehov korában élő embereknek látjuk őket. Az a bonyolult képlet, ami magukhoz és egymáshoz való viszonyukat kifejezhetné, mindenki számára egyszerűvé, könnyen érthetővé válik. Legközelebb talán már nem is legyintenek, ha újabb Csehov bemutató hírét veszik.
Friss hozzászólások
Archívum
