1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
Vannak fenntartásaim is, kezdjük ezekkel!
Az elején úgy tűnt, hogy a jelenetek nehezen fognak darabbá összeállni, megmaradnak igényes, de mégiscsak illusztráció szinten. A vége meg mintha kicsit sok lett volna. Többször is az a benyomás keletkezett, hogy igen, ez most “A” vége, de mindig következett még egy újabb jelenet. A két rész közötti hol statikusabb, hol dinamikusabb füzér azért képes volt színházi élményt nyújtani, a történelmi tények, dokumentumok és az írói fantázia keverésének jól eltalált arányaival. A leginkább élőre Újházy László - Áts Gyula - és Keokuk törzsfőnök - Altorjai Attila - alakja sikeredett.
A Színház megjelentette a darabot könyv alakban, ezt a bemutatón a szerző dedikálta.
Friss hozzászólások
Archívum
