Kézművesek vására fogad az előcsarnokban, mézeskalács, faállatkák, gyöngykaláris, körtemuzsika... Lefényképeztetheted magad mint Matyi vagy mint Évi. Medvetáncoltatást is ígértek, lehet,  véletlen, én medvét csak a színpadon láttam, az viszont ritka kedves maci volt. Hogy az első percekben mi is történt nemigen tudom, mert előttem ültetési bonyodalmak zajlottak hosszasan... Nehéz volt így megfeledkezni a környezetről és átzökkeni az előadás világába. Egyébiránt a jól ismert történet tisztességes előadását láttam, de semmi különös – gondolhattam sokáig. Igaz, akadtak jó ötletek – Döbrögi jöttére a Nap is elbújik -, érdekes megoldások – a Matyival együttműködő ispán. De a várt pluszt a darab vége hozta. A befejezés egyszerre maradt hű a népmesék tisztaságához, egyben letisztult egyszerűségéhez és lépett túl azok keretein, általánosabb régiólba emelve gondolatainkat. Eltért az ismert történettől, de nem volt tőle idegen.