K�zm�vesek v�s�ra fogad az el�csarnokban, m�zeskal�cs, fa�llatk�k, gy�ngykal�ris, k�rtemuzsika... Lef�nyk�peztetheted magad mint Matyi vagy mint �vi. Medvet�ncoltat�st is �g�rtek, lehet,  v�letlen, �n medv�t csak a sz�npadon l�ttam, az viszont ritka kedves maci volt. Hogy az els� percekben mi is t�rt�nt nemigen tudom, mert el�ttem �ltet�si bonyodalmak zajlottak hosszasan... Neh�z volt �gy megfeledkezni a k�rnyezetr�l �s �tz�kkeni az el�ad�s vil�g�ba. Egy�bir�nt a j�l ismert t�rt�net tisztess�ges el�ad�s�t l�ttam, de semmi k�l�n�s – gondolhattam sok�ig. Igaz, akadtak j� �tletek – D�br�gi j�tt�re a Nap is elb�jik -, �rdekes megold�sok – a Matyival egy�ttm�k�d� isp�n. De a v�rt pluszt a darab v�ge hozta. A befejez�s egyszerre maradt h� a n�pmes�k tisztas�g�hoz, egyben letisztult egyszer�s�g�hez �s l�pett t�l azok keretein, �ltal�nosabb r�gi�lba emelve gondolatainkat. Elt�rt az ismert t�rt�nett�l, de nem volt t�le idegen.