Bosszankodtunk m�rcius hatodik�n az el�ad�s ut�n a ruhat�rosok “produkci�j�n”. Nem mi voltunk az egyetlenek...
   Meg nem szoktuk, de nem is �jdons�g, hogy igyekeznek a kab�tok kiad�s�t a lehet� leghamarabb letudni. Tal�n m�g meg is �rtj�k, hogy igyekeznek �k is haza, de valami hat�rnak az�rt illn�k lennie, nem? T�bben �lltunk m�g ott v�rva hi�ba, mik�zben n�zhett�k, hogy �k m�r veszik kab�tjukat �s el is hagyj�k az �p�letet. Nem k�rem, nem arr�l volt sz�, hogy mindenkinek van k�z�l�k egy szakasza �s csak azok mentek, akik m�r kiadt�k a hozz�juk tartoz� kab�tokat. Ment ott bizony egyetlen kiv�tellel mind. Az is, akihez mi is “tartoztunk” volna, cseppet sem �rdekelte �ket sem az egyetlen t�rsuk aki �llta tov�bb a rohamot, sem a k�z�ns�g. Mi azut�n a kocsinkhoz tartva utol�rt�k �ket, akkor m�r egy�ltal�n nem siettek, ott besz�lgettek a sz�nh�z k�zel�ben, k�nyelmesen s�t�lva. Amihez persze nek�nk m�r semmi k�z�nk. De ami odabent t�rt�nt – illetve nem t�rt�nt -, azzal k�r rontani egy kellemes sz�nh�zi este hangulat�t!