Úgy történt, hogy miközben jól szórakoztunk és nevetni is volt min, azzal az érzéssel jöttünk el a színházból, hogy valami fontosat láttunk, amit nem kellene egykettőre leráznunk magunkról.
   A díszlet a végletekig leegyszerűsítve. Hatalmas, vasalt kapukkal megerősített fal és a magasból belógatott, erdei fákat jelképező drapériák. Nem köti meg a képzeletet. A jelmezek sem, de ezek más úton, ellenkező módon érik el ezt, sokféleségükkel ívelnek át korokon. Mai utcai viseletre emlékeztető bőrzeke, reneszánsz ruha, néhány évvel ezelőtti op-art a hercegi udvar viseleteinek némelyike.
   Vígjátékot ígér a színlap – és hát az is valóban -, de ebben a rendezésben kicsit mindenki  úgy tesz, mintha nem tudna erről. Komolyabb és komolyabban is veendő.
   Az egyetlen kivétel ez alól talán Moravek Krisztina, de ez szerepéből fakad, s jó, hogy így van, érdekes és hatásos kontrasztot szolgáltat ezzel.
   Vannak megrendítően szép percek, például amikor Orlando – Tunyogi Péter – letépi a fák kérgéről előzőleg odaaggatott leveleit s közben arról beszél, mennyire szerelmes.
   Csendes László – Jacques – a híres monológot (“Színház az egész világ / És színész benne minden férfi és nő...”) megtörten is büszkén, helyét ha nem is igen találón, de semmit fel nem adón mondja. Jelenetei az előadás csúcspontjai közé sorolandók.
   Bakody József sokadszor mutatja meg kis szerepben is, hogy milyen jó!
   Szíki Károly udvari bolondja – ahogyan már az Shakespaere-nél lenni szokott – bölcsebb azoknál, akik őt bolondnak tartják. De nem csak mert Shakespeare így írta meg, hanem mert más dimenzióba emeli a figurát. Komoran tréfálkozik, nagyon is komolyan veendő gondolatai lennének, ha akadna aki igazán kíváncsi rájuk. Idáig azonban leginkább csak Jacques jut el, aki éppúgy szerepet játszik, mint ő.
   Csonka Anikó Céliája a második részben talál jobban magára, de kedves és szeretetreméltó.
   Rosalinda vendégként Götz Anna. Szerény, őszinte – nem az előadásban felmutatott erényeit akarjuk kisebbíteni, ha eszünkbe jut, hogy Egerben is van olyan művész, aki a szerepet hasonló színvonalon megoldotta volna. Például Dimanopulu Afrodité. Persze nem baj, láthatjuk néha más társulatok tagjait is.
   Deák Éva – Phoebe – és Kancsár József – Vili – érzelmes humorú markáns karakterek.
   Balogh András (Silvius) végtelen együgyüségében a legtisztábban képviseli a tiszta szerelem mindenek fölötti erejét.  
   A játék Kelemen Csaba zenés prológjával indul – saját gitárkísérettel és elhangzik több kellemes dallam is.
   Egy vígjáték nagyon komolyan vett (és ez nem ellentét, sőt!) szép előadását láthattuk.