Pszt! Tudjanak titkot tartani! – szólítanak fel a műsorfüzet hátoldalán a szereplők és valóban nehéz lenne úgy írni az előadásról, hogy közben ne áruljunk el semmi lényegeset. Az pedig – krimiről lévén szó – menthetetlen hiba lenne. Így tehát csak annyit, hogy a cselekmény teli izgalmakkal, váratlan fordulatokkal és még a legutolsó percekre is jut meglepetés. A közreműködő művészek pedig azt is meggyőzően játsszák el, hogy ők most meggyőzően eljátszanak valamit. Ha ez nem egészen tisztán érthető, nem kell tenni egyebet mint megnézni az előadást, s a napnál világosabbá válik minden.
   Tunyogi Péter, Pálfi Zoltán, Fekete Györgyi, Kelemen Csaba Bakody József és Váli Zita, valamint a rendező, Áts Gyula Jászai-díjas színművész jóvoltából még akkor is sikerül lekötni a figyelmünket, amikor pedig már nem először látjuk és előre tudunk mindent.
   A bemutató egyébként rendhagyó módon nem a színházban tartották, hanem Hevesen, az ottani Művelődési Központban.
   Ez a tény alkalmat adott egy kis elmélkedésre arról, kik is járnak bemutatókra. Talán három kategóriát állíthatnék fel. Azok, akik érzik és szeretik ezeknek az alkalmaknak más estéktől eltérő különleges hangulatát, azok, akik ezeket az estéket jó alkalomnak tekintik arra, hogy megmutassák – magukat, s azok, akik egészen véletlenül választották épp a bemutató estéjét. Akárhogy is, Hevesen a színház művészein, munkatársain kívül egyetlen ismerős arcot sem láttam, s bár való igaz, hogy Eger utcáin nem tették közhírré plakátok a a hevesi bemutató hírét, azért bizonyára akadtak rajtam kívül is, akik tudtak róla. Ha én művész, színházi ember volnék, jólesne nekem, ha kedvünkért akadnának, akik egy nem túl távoli helyre eljönnének.