Sokan érezhetik köztünk, hogy ha nem is egy másik csillagról érkeztek, de egy másik világban – az ő saját csillagjukon – szeretnének élni, s csak kevesen vannak, akik olyan szerencsések, hogy miközben nap mint nap köztünk járnak – valamiképpen ott is élnek!
   Azokon a csillagokon mindenképp jobb világ van. Több a megértés, segítőkészség, egymás iránti türelem. Kevesebb az irigység, gyűlölet, a másság utálata.
   Az a kérdés, hogy el lehet-e jutni egy ilyen csillagra? Az előadás határozott igennel felel erre. Érdemes keresni, nem szabad feladni, s megtalálhatjuk azt az embert (vagy embereket), akivel összefogva rátalálhatunk az oda vezető útra. Azt, aki „őrültségünkben” az általában elfogadotthoz való szolgai alkalmazkodás elutasításában értelmet, egy tisztább emberi lét keresésének szándékát látja, velünk akar és tud tartani utunkon.
   Kapcsolatokról szól a darab, tág körű kapcsolatokról, túllépve a szűkebb családi kötelékeken, eljutva a mindennapi emberek közötti érintkezések és a másként, de a családhoz hasonlóan meghatározóan fontos barátság szférájába. Pálfi Zoltán (Orvos) és Blaskó Balázs (Ember) játéka észrevétlenné teszi az idő múlását. Díszlet: Kastner Péter. Jelmez: Harák Judit. Rendezte: Gali László, Jászai-díjas.