1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
Ha mást nem, legalább a slágereit mindenki ismeri! Még pót-pótszékeken is ülnek a nézőtéren. Szecessziós díszlet, két néma szereplő beiktatása, akik elidegenítenek, vagy ha úgy tetszik – ízlés és gondolkodásmód dolga – éppen hogy segítenek beleilleszkedni a meseszerűen hihetetlen és természetesen mindenki által elfogadott cselekménybe. Telitalálat alakítások és egy új sztár születése a primadonna személyében. El tudja fogadni az is, aki nem rajongója a hagyományos operett-játszásnak és az is, aki ragaszkodik annak kliséihez.
Marcsa: Saárossy Kinga és Moravek Krisztina. Temperamentum, jókedv, Moravek Krisztina egy árnyalattal félénkebb, több vidéki ízzel, a másik már bátrabb, többet szedett magára az úri társaság magatartásából.
Baracs: Laczó András (m.v.) és Bajcsi Lajos. Laczó éneklésben meglévő előnyét Bajcsi Lajos játéka ellensúlyozza.
Rolla: Szilágyi Olga. Kedves, megnyerő, ének és játék tökéletes összhangban.
Miska: Sata Árpád. Ösztönös „úri” gőg és paraszti természetesség keveréke.
Pixi és Mixi gróf: Vókó János és Vízi György, Korláth gróf: Dánffy Sándor, Stefánia, a felesége: Ribár Éva. Díszlet és jelmez: Húros Annamária. Rendező: Dávid Zsuzsa.