Fel-felbukkan mostanában a kifejezés, az ötlet, az anyagi lehetőségek megteremtésének és fejlesztésének gondolatával kapcsolatban. Ezekhez nem értek. A néző, mégpedig a sokszínű, műfajilag is eltérő előadásokat felvonultató színházat kedvelő néző szemszögéből vizsgálom a kérdést. A vállakozó színház a működéséhez szükséges anyagi fedezet jelentős részét maga kell, hogy előteremtse. Az tehát az érdeke, hogy minél kisebb ráfordítású, viszont a lehető legtovább műsoron tartható darabokat mutasson be. Számomra itt a nagy kérdőjel! Lényegesen kevesebb darab lenne műsoron, hiszen mindaddig játszanának egyet-egyet, amíg csak közönség van rá, azokat pedig, amelyek magas művészi értéket képviselnek, de kisebb nézőréteghez szólnak, alighanem be sem mutatnák, mert ezekkel nem számíthatnának hosszabb szériára. A sokszínű színházi élet egyértelműen szegényesebbé válna. Miért volna ez jó nekem? Bevallom tehát, hogy nem rokonszenvezem a gondolattal. Különösen nem akkor, ha egy színház, mint az egri is, nagyszerű előadások sorozatával bizonyít!