1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
Eleinte nem is vettem észre, hogy nekem szólnak: “A színpadon is egy, a nézőtéren is egy...” Amikor azonban a szünetben is odajöttek hozzám és érdeklődtek a rokonság felől, akkor elkezdtem figyelni én is a dolgot, és valóban – jelmeztől, frizurától függően hasonlítunk egymásra. Már nem lep meg, ha ismét észre veszi valaki. Legfeljebb itt és most megírom, hogy a színház szeretetén kívül más nem köt össze Sata Árpád színművésszel – ez viszont erős kapocs!
Friss hozzászólások
Archívum
