Minden jegy elkelt. A pótszékek is. És voltak, akiknek állniuk kellett. A szereplők népes csapata már a finálét énekelte, amikor megjelentek köztük a közönség számára egyébként láthatatlan alkotók is.
   Az elmúlt nyári bemutató óta hatalmas siker kíséri a Gali László rendezte produkciót, s ez a darabválasztáson túl mindannyiuk érdeme. Akik a budapesti és az egri előadást is látták, azok mondják, hogy az utóbbi közelebb áll hozzájuk. A miértre adhat választ talán az alábbi kis epizód. Hazafelé tartottunk az egyik előadásról egy baráti házaspárral. A férj vezetett. Eleinte dudorászta a fülében zsongó dallamokat, azután elcsendesedett, de egyszercsak felkiáltott: Olyan emberi volt! Olyan jólesett! Ez az „emberi” a kulcsszó. Mivel a történet maga is egyszerű, mindenki által megélt, ismert érzelmekre apellál, a játék pedig miközben nagyon látványos, nem akar ezek fölé kerekedni, mindenki úgy érezheti, hogy személyesen hozzá, neki szólt az az este. Május huszonötödikén ötvenedszer volt műsoron a József és a színes, szélesvásznú álomkabát. Ötven telt házas előadás egy Eger méretű városban valóban tiszteletreméltó és ünnepelendő teljesítmény. Tombolt a közönség és amikor a villanyégőkből megformált ötvenes szám is feltűnt a színpadon, akkor az ünneplés, ha lehet, még fokozódott. Az egri József megunhatatlan. Nekem tizenötször sikerült megnéznem – remélem hozzátehetem: eddig!   
     
* Az új vezetés levette műsorról az előadást - holott még évekkel később is kereste és emlegette a közönség…