1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
Augusztus elsejétől új igazgatója lesz az egri Gárdonyi Géza Színháznak. A miértre, az előzményekre nem áll szándékomban kitérni. Akit igazán érdekeltek az események, megtalálhatta módját a figyelemmel kísérésnek és kialakíthatta saját véleményét az egész ügyről. Legfeljebb annyit kérdek meg – de azt is csak magamtól – vajon mennyire ismerték a döntéshozók (és itt elsősorban az első fordulóra gondolok!) saját tapasztalásból a színház működését, mennyire vették figyelembe a sorozatos teltházakat, a minden igényt kielégítő műsorrendet, az országos viszonylatban is emelt fővel vállalható látogatottsági mutatókat? Magam nem lakom Eger városában, de így is minden héten legalább egyszer ott voltam az előadásokon, láttam, tapasztaltam a közönség elégedettségét. Mindez persze már nem számít, a kérdés eldőlt. Amit én tehetek, az annyi, hogy köszönetemet fejezem ki mindenért és a személyes jó viszonyért is. Remélem, hogy legalább rendezéseit – régieket és újakat – sokat láthatjuk még! Köszönjük szépen, Gali László direktor úr!