Elszoktunk már az előadás kezdetét nem is olyan régen még általánosan jelző háromszoros gongütéstől. Most ez az első a meglepetések sorában, s egyben jelzi azt is, hogy igazi kellemes, nosztalgiával várt estet kapunk. Az előadás minden szereplője és alkotója külön méltatást érdemelne, hogy most mégsem teszem, annak oka egyedül terjedelmi korlátokban keresendő. A sok kedvencet felvonultató szereplőgárdából (Bakody József, Dimanopolu Afrodité, Egri László m.v., Ivády Erika, Nyáry Bernadett, Pálfi Zoltán, Réti Árpád, Sata Árpád, Szilágyi Olga, Tunyogi Péter, Vókó János) így most kényszerűen azokat emelem ki, akiktől valami eddig kevésbé szokottat láttunk. Bessenyei Zsófiát sodró humorával, magával ragadó felejthetetlen epizód-szereplőként. Horváth Ferencet – komikusként. Zám Andreát, akinek ez az első igazán nagy lehetősége. A kettős szereposztás bármelyikéhez van is szerencséje a nézőnek, valóban szerencséje van, színvonalas és vidám előadást lát. Kedvelt dallamok, jó zenekarral és karmesterrel, sztepptáncos-karral (ez is meglepetés), hangulatos díszlet és jelmezek, ötletes koreográfia, a közönség igényeire is messzemenően figyelő rendezés (Moravetz Levente), a könnyedséget biztos szakmai háttérre, felkészültségre építő színészek. Kell ennél több? Hálás a közönség és láthatóan jól érzik magukat a színpadon lévők is. Siker!