1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
A Gárdonyi Géza Színházba látogattam a színházi szakkör gyerekeivel, de ezúttal nem előadásra. Kiss Sándor ügyvezető kalauzolta végig őket az épületen. Megnézhették a színpad mögött világot, az esti előadás díszleteinek felállítását, ismerkedtek a színpadi gépek, berendezések működésével, jártak a forgószínpad alatt és a zenekari árokban is – és mesélt nekik az egri színház történetéről. Ezután átmentek a Harlekin Bábszínházba (ami a Gárdonyi Géza Színház egyik tagozata), ahol Demeter Zsuzsa művészeti vezető és Lovassy László bábtervező művész mutatta meg a legújabb bemutatóra készülő bábok terveit, kipróbálhatták a bábok mozgatását és bekukkanthattak egy próbára is.
Friss hozzászólások
Archívum
