1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
Gyermekkoromban igazi színházat csak a televízióban láttam. Emlékszem a Színházi Album című rendszeresen jelentkező műsorra, amit Váradi György vezetett és sok-sok előadásra, amit már akkor is nagyon szerettem. Kedves emlékem az a mód, ahogyan kezdődtek. Gong - függöny. Később élőben is átélhettem ezt a csodát. Mert az volt, valami bizsergető, izgalmas csúcspontja a várakozásnak a háromszor elhangzó gongütés. Most, most kezdődik végre - és már vált is ketté a bordó drapéria és mögötte kitárult egy másik világ. Azután lassan kiment a divatból a gong és sokszor nem is a hagyományos módon megy fel a függöny. Vasfüggöny van, vagy már nyitott a színpad amikor a közönség elfoglalhatja helyét. Egerben utoljára Moravetz Levente ,,operettszínháza” őrizte (A montmartre-i ibolya, 1997) a - biztos vagyok benne, hogy nem csak az én számomra kedves - régi hagyományt.
Gyermekkoromban igazi színházat csak a televízióban láttam. Emlékszem a Színházi Album című rendszeresen jelentkező műsorra, amit Váradi György vezetett és sok-sok előadásra, amit már akkor is nagyon szerettem. Kedves emlékem az a mód, ahogyan kezdődtek. Gong - függöny. Később élőben is átélhettem ezt a csodát. Mert az volt, valami bizsergető, izgalmas csúcspontja a várakozásnak a háromszor elhangzó gongütés. Most, most kezdődik végre - és már vált is ketté a bordó drapéria és mögötte kitárult egy másik világ. Azután lassan kiment a divatból a gong és sokszor nem is a hagyományos módon megy fel a függöny. Vasfüggöny van, vagy már nyitott a színpad amikor a közönség elfoglalhatja helyét. Egerben utoljára Moravetz Levente ,,operettszínháza” őrizte (A montmartre-i ibolya, 1997) a - biztos vagyok benne, hogy nem csak az én számomra kedves - régi hagyományt.
Friss hozzászólások
Archívum
