Kar�csonyest a gyermekkorb�l, amikor el�sz�r l�ttad meg a tengert, a pillant�s, ahogyan � r�d n�zett, bolyong�s kedves v�rosod utc�in egy titokzatos �jjel… Elm�lt, m�gis benned �l. Felid�zi egy illat, egy forma, egy sz�, s kicsit boldog vagy �jra. Feln�tt�l, m�r tudod – megmutatt�k k�v�nt vagy csak tehetetlen�l elszenvedett tapasztalatok -, hogy �r�kre ti�d sohasem lehet a k�k mad�r, de �rted azt is: j�l van �gy. A f�jdalmak, testi-lelki n�lk�l�z�sek, hi�nyok tan�tanak igaz�n becs�lni a boldogs�got, akarni, k�zdeni �rte. Az el�ad�s a gyermekeknek seg�t elmagyar�zni, a mi sz�munkra m�r szomor�an nyilv�nval�t. Okosan tapintatos mese, amelyb�l aj�nlhat� el�ad�s sz�letett. A k�k mad�r a testv�rp�rt�l ugyan itt is tovasz�ll, de kedvesen sut�n, t�tov�zva, mintha nem akarna elszakadni t�l�k. Hiheted, hogy visszat�r hozz�juk – de k�zben tal�n t�ged is megl�togat. V�rd nyitott sz�vvel!