1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
„Száll az ének, minta könnyű nyári fellegek…” bizony elszállt (gyorsan) az a néhány nap is. Az idei nyári produkció – Gárdonyi regényének musical változata – siker minden este! De ha nyári, akkor eső is lehet… volt is! Zuhogott, ahogyan csak bírta az országszerte híressé vált nagy egri vihar estéjén. A rádiók egyre ismételgették, hogy a városban teljesen lehetetlen a közlekedés. És mi vártunk reménykedve a Liceum épületében – hátha mégis eláll és lehet előadás. Egyszerre víg zeneszó csendült, a délutáni városjáró produkció zenészei zendítettek rá és pillanatok alatt remek hangulatú rögtönzött táncház kerekedett. Végre elállt. Megszületett a döntés: kezdünk! Újra beállították a mikroportokat, szárították a színpadot. Az első felvonás közepén sajnos újra eleredt minden egyre csúszósabbá, veszélyesebbé vált, mígnem baleset is történt és félbe kellett szakítani az előadást.
Friss hozzászólások
Archívum
